Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Benda Kálmán: Egy új forrástudomány: a pszichografológia / 61–76. o.
Egy új forrástudomány, a pszichografológia 71 gyakran türelmetlen, de semmi aberráltság nincs benne," — mondja a pszichograv fológus. Kemény, tekintélyt tartó, uralomra termett egyéniség, fiatal korában tettvágy és akaraterő jellemezték, öregebb éveiben eltelt lírai hangulattal, írása a változhatalanba való beletörődést tükrözi. 32 Végül is a pszichografológiai vizsgálat (amely a sajátkezű írások hiánya miatt nem terjeszkedhetett ki minden családtagra) azt mutatja, hogy a Báthoryak utolsó nemzedékeiben valóban örökló'dött egy, minden jel szerint vérbajos terheltség, de ez csak a család néhány tagját érintette, s azokat sem azonos mértékben. A terheltség valamelyik nőagon jöhetett be a somlyai ágba, s talán Báthory Anna vitte át az ecsedire, de ez nem több puszta Ötletnél, — írás nem lévén, vizsgálataink itt nem léphettek előbbre. Azt viszont, hogy a 16, század derekától kezdve a Báthory család tagjai mind perverz, dekadens és aberrált személyek, sőt őrültek lettek volna (ahogy Antall József és Kapronczay Károly cikke sejteti), a pszichografológiai vizsgálat nem támasztja alá. (Tegyük hozzá, hogy a történelmi tények és a kortársi nyilatkozatok sem.) A fentiekben ismertetett pszichografológiai vizsgálatok során Rákosné Ács Klára számos olyan megállapítást is tett, amelyeket itt nem idéztünk. Nem idéztünk, mert a történetírásban ismert, közismert dolgokat tartalmaztak. így amikor — hangsúlyozzuk: az általa nem ismert személy írása alapján — Báthory István király uralkodói erényeiről, Báthory Gábor fejedelem kicsapongó és szertelen természetéről, Báthory Zsigmondnak a zene iránti rajongásáról, vagy a gyermektelen ecsedi Báthory István országbírónak gyermek és örökös utáni sóvárgásáról, házaséletének ezzel öszszefüggő problémáiról szólt. Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a pszichografológiai analízis történelmi ismereteinkkel ellentétes eredményre jutott volna. Ebből következik viszont, hogy megállapításainak hitelt adhatunk olyan esetekben is, amikor azok túlmennek forrásadatokra alapozott ismereteinken, illetve amikor adatok nem létében a pszichografológus megállapításait nem áll módunkban ellenőrizni. Az ismertetett vizsgálatok az egyes személyiségek jobb megismerését célozták, a pszichografológia azonban általánosabb jellegű társadalmi köuetkeztetések levonására is lehetőséget ad. A feudális társadalomban az egyén státushelyzetét nagyrészt már születése eldöntötte, s tudjuk, a vezető méltóságok meglehetősen szűk körből kerültek ki. jVajon az következik-e ebből, hogy az arisztokrata gyermek sorsa már a bölcsőjében eldőlt? Az uralkodóosztályon belül kiválasztódás nem érvényesült? A család rangja, vagyoni helyzete automatikusan biztosította minden tagja számára a politikai vezetőszerepet is? Rákosné Ács Klárának a magyar történelem vezető személyiségei körében, főként Makkai László és Zimányi Vera irányításával végzett pszichografológiai kutatásai azt mutatják, hogy bár számos N példa van rá, hogy csupán a születés elegendő volt a kiemelkedéshez, mégis az esetek többségében a legelőkelőbb családokból azok jutottak országos, magas közjogi méltóságokba, akik a legtehetségesebbek voltak, s nemegyszer átlagon felüli intelligenciával, rendkívüli akaraterővel és dinamizmussal, rendelkeztek. Ugyanakkor azok a legközvetlenebb rokonaik, akik a közéletből kimaradtak, akikről, hogy úgy mondjuk, a történelem „nem tud", általában szürkébb, színtelenebb, jelentéktelenebb személyiségeknek mutatkoznak. A feudális társadalom korlátai közt is érvényesült tehát bizonyos kiválasztódás. A pszichografológiai vizs32 Ecsedi Báthory István tevslei: OL M. Kaimra E 204 Missibs; VSiraubfete: ao. E 14S NRA Fasc. 57. No. 7.
