Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balázs Péter: Viale Prela bécsi pápai nuncius jelentései az 1848. évi magyar forradalomról / 3–30. o.

VIALE PRELÄ BÉCSI PÁPAI NUNCIUS JELENTÉSEI AZ 1848. ÉVI MAGYAR FORRADALOMRÓL A magyarországi római katolikus klérusnak az 1848—49. évi polgári forradalom és függetlenségi harc idején tanúsított magatartása a kor történeti kutatásának lényeges és fontos kérdése. Annál a jelentős erőnél fogva, mellyel a kor magyarországi tömegeinek társadalmi, politikai és kulturális tudatát a vallásos gondolkodás befolyásolta és irányította, világos, miszerint a klérus magatartásának a forradalom és a függetlenségi harc sikere szempontjából jelentős szerepe kellett, hogy legyen. Ezt a szerepet, a magyarországi klérus magatartását, kezdettől fogva a hazai közvélemény és a történeti kutatás is élénk figyelemmel kísérte. Ennek során a kérdés sok oldalról alapos, bár nem meglepő módon nagyon is ellentétes megvilágítást kapott. Nem egy papi, sőt egyes főpapi rangú személyiség a forradalom melletti kiállása ellenére is kétségtelen, hogy a hazai r. kat. egyház mint olyan — egy Európa-szerte hasonló magatartást követve — már kezdettől fogva bizalmatlanul nézte a polgári forradalommal színre lépő új politikai és társadalmi erőket s forradalom balratolódásával együtt egyre nyíltabban fordult szembe azzal—, ugyanakkor egyre szorosabban zárkózva fel a Habsburgok oldalán. Természetes, hogy ennek a politikának kialakulása nem volt független a katolikus világegyházat irányító pápai kúria félfogásának alakulásától. így a hazai klérus szerepének megítélésében igen nagy jelentőségűek azok az adatok, melyek azt mutatják: hogyan látta a magyarországi helyzetet a Vatikán, hogyan igyekezett a klérus állásfoglalását esetleg irányítani, milyen volt a viszonya az eseményekhez. Az ezt megvilágítani alkalmas levéltári anyag azonban csak a közelmúltban vált kutathatóvá a Vatikáni Levéltárban. Az alábbiakban a Vatikán álláspotjának kialakításában kulcshelyzetet betöltő, bécsi pápai nuncius, Viale Prelá 1848-ban a Vatikánhoz küldött jelentéseinek magyar vonatkozásait, egyes esetekben a nunciushoz intézett levelekkel együtt tesszük közzé. Az 1849. évi jelentések sajtó alá rendezése még folyik; ezeket folyóiratunknak egy későbbi számában szándékozunk közzétenni. A jelentések írója, Viale Prelá Michele 1798. szeptember 29-én született a korzikai Bastiában. Teológiai tanulmányai elvégzése után 1823-ban szentelték pappá. A diplomata pálya felé vonzódott, s e téren pályafutását a svájci nunciaturán uditorként kezdte, majd 1838-ban Münchenbe internunciussá nevezték ki. 1841-ben lett nuncius és címzetes karthágói érsek. 1845-ben Bécsbe helyezték át. Kivételes képességeivel az osztrák főváros kormányköreiben is nagy tekintélyt vívott ki magának, s Metternich herceg is baráti körébe fogadta. Viale Prelá a birodalmi kormány és a Vatikán közötti konkordátum létrehozását szívügyének tekintette, s e célból a tárgyalásokat a kormány illetékeseivel már