Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Benda Kálmán: Egy új forrástudomány: a pszichografológia / 61–76. o.

Egy új forrástudomány, a pszichografológia 67 túlfűtöttebb, ő viszont józanabb, tudatosabb volt." írása tanúsága szerint egyébként nem volt sem skizofrén, sem őrült, — ellentétben az idézett orvostörténeti cikk megállapításaival. A pszichografológia állásfoglalása — úgy érezzük •— perdöntő ebben a kérdésben. Báthory Erzsébet perében követhettek er-alaki hibákat, lehetnek gyanús momentumok, de mindez nem változtat azon, hogy a vád alapja, a szadista gonoszság realitás volt. Báthory Zsigmond és Báthory Erzsébet ugyan a nagy családnak két különböző ágából származtak, mégis fölmerül a kérdés: betegségük vajon nem közös örökség-e? Fölmerült ez már másokban is, s Antall József és Kapronczay Károly Báthory Erzsébetről szóló, már előbb idézett cikke részletesen foglalkozik a Báthory család „történeti pathográfiájá"-val.

21 A cikk — amely egyébként többször teljesen összekeveri a leszármazást és állításait nem dokumentálja — a 16. századi Báthoryakat, a somlyai és az ecsedi ágban egyaránt pszichopatáknak írja le; a lengyel király az egyetlen, aki „mind testüeg, mind lelkileg egészséges" volt, de ő is epilepsziában halt volna meg. A többiek viszont súlyos alkoholisták, melankóliára hajló emberkerülők és összeférhetetlen intrikusok, mind súlyosan degeneráltak. Mivel a kortársi leírások, levelek ezekről nem sokat mondanak, különösen érdekes lehet a pszichografológus állásfoglalása. Mindenekelőtt azonban nézzük a Báthoryak két ágának, a somlyainak és az ecsedinek a leszármazását a 16. században. (Érdekes lett volna korábbi időkre is visszamenni, de ez nem volt lehetséges, mert nem állt rendelkezésünkre az egyes személyektől sajátkezű írás. Az általunk vizsgált korban is nagy nehézséget jelentett, hogy egyes családtagoktól, főleg az asszonyoktól, semmilyen sajátkezű írást nem találtunk. Egyébként a leszármazási táblán kurzívval szedettük azoknak a nevét, akiknél az írásvizsgálat lehetséges volt.

22 Nézzük tehát először a somlyai ágat. Istvántól, aki az 1520-as években erdélyi vajda volt és feleségétől, Telegdi Katától nem találtunk írást, ahogy leányuktól, Annától sem. Legidősebb fiuk, András,

23 írása kiegyensúlyozott, joviális embert mutat. Tekintélytartó, a hagyományokhoz ragaszkodó; erősen konzervatív jellem, aki azonban szerette a vidám társaságot, nagy mesélő volt maga is, „egy kicsit afféle Münchhausen báró." Nem volt nagy tehetség, de logikusan gondolkozó, szigorúan igazságos ember, aki a kimondott szóhoz a végsőkig ragaszkodott. Utolsó levelének írása már vérkeringési zavarokat mutat, szíve sem volt rendben, s félszemén talán hályog volt. Öccsét Kristófot, az erdélyi fejedelmet,

24 akiről az orvostudományi tanulmány azt mondja, hogy „élete utolsó évében erős melankólia vett rajta erőt és kevéssel halála előtt már senkit sem tűrt meg maga mellett" — írása ellenvetést nem tűrő, tekintélyt parancsoló embernek mutatja. Nagy műveltsége bölcseséggel párosult, látta saját lehetőségeinek határait, másokkal szemben korrekt volt, bár időnként úrrá lett rajta sangvinikus, kirobbanó természete. „Nagyvonalú volt, szerette a pompát, de feltétlenül ragaszkodott családjához, s legjobban a szűkebb családi életben 21 Antall J—Kapronczay K.\ i. m. 382—384. 1. 22 A nemzedéki táblákat Wertner Mór tanulmánya alapján közöljük: A Báthoryak családi történetéhez. Turul 1900. 6—29. 1. 23 Levelei: OL, Zichy család levéltára. P 707. Missiles No. 1125—27 és 1545—1548. 24 A megvizsgált írások: OL F 12. A Gyulafehérvári Káptalan Lymbusa 1. csomó a) köteg és R 298. Erdélyi iratok 1. fasciculus. 5*