Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Benda Kálmán: Egy új forrástudomány: a pszichografológia / 61–76. o.

EGY ŰJ FORRÁSTUDOMÁNY: A PSZICHOGRAFOLÓGIA Elmúlt korok személyiségeinek megnyilatkozásait, tetteit, szerepét és jelentőségét vizsgálva, a történetírás egyre kevésbé mellőzheti a pszichológia eredményeinek alkalmazását. Ez az alkalmazás azonban áttételes: a történetíró egykorú följegyzések alapján rekonstruált objektív cselekményekből következtet a szubjektív tényezőkre, azokra a belső hatóerőkre, amelyek valamely elhatározás, döntés hátterében állhattak. Szerencsésebb eset, ha kortársi jellemzések maradtak ránk, amelyek az egyéni indítékokra is kitérnek, ezeknél viszont az állásfoglalást gyakran színezte, sőt torzította az elfogultság, szeretet vagy gyűlölet, az, hogy a megállapításoknak nem volt objektív mércéje, s a különböző jellemzések egymással nem egyszer homlokegyenest ellenkeznek. Vajmi nehéz ilyen esetekben eldönteni, kinek van igaza. Régebbi korokra vonatkozóan valószínűen sohasem fogunk tudni túllépni az áttételes következtetéseken, s az egyén lelki állapotára biztosat csak kivételes esetekben mondhatunk. Az utolsó évszázadokban azonban már többnyire megszólaltathatunk egy*olyan tanút, melynek vallomásában nem kételkedhetünk, s ez az illető személy írása. Ma már nem szorul bizonyításra, mert általánosan tudott és elismert, hogy az írás mindenben tükrözi írója lelkivilágát, sőt fizikai állapotát is. Egészséges vagy depressziós lelki alkat, öröklött és szerzett betegségek, jellemtulajdónságok és kedélyállapot, rejtett indulat vagy vonzódás, értelmi képesség, akaraterő vagy ideggyöngeség, önbizalom vagy kishitűség mind nyomot hagy az íráson. A bírósági, kriminalisztikai gyakorlat egyre rendszeresebben alkamazza is ilyen szempontból az írásvizsgálatot, kikísérletezett módszere van annak a kérdésnek, hogy „miként lehet a gondolatait írásban közlő embert, vagy az írásmű létrejöttének az ügy felderítése és elbírálása szempontjából lényeges más körülményeit meghatározni a kéziratban visszatükröződő pszichomotoros jellegzetességek alapján."

1 A legújabb irodalom már tudományosan is körülhatárolta a pszichikai jelenségek írásban visszatükröződésének törvényszerűségeit,^ az új tudomány, a pszichografológia létrehozásával lehetőséget teremtett a személyiségnek az íráson át történő rekonstruálására.

2 1 Vass Kálmán: A kézírás vizsgálata. Bp., 1973. 12.1. 2 A kérdés legújabb egyetemes irodalmából kiemeljük a következőket: Pophal R.: Zur Psychophysiologie der Spannungserscheinungen in der Handschrift. Rudolstadt, 1949.; Witt lieh B; Angewandte Graphologie. Berlin, 1951.; Wiser, R.: Persönlichkeit und Handschrift. MünchenBasel, 1956.; Kruteckij, V.: Problemü haraktera v toudah szovetszkih pszihologov. Voproszi Pszihologii 1957.; Baranyai E.—Lénárt E.: Az írásbeli közlés gondolkodáslélektani vonásai. Bp., 1959,; Huber, P.: Krankheit und Handschrift. Kriminalistik i960.; Teillard, A.: Handschriftendeutung auf Tiefenpsychologischer Grundlage. Bern

—München, 1962.; Holt, A.G.: Handwriting in psycholo-