Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.

616 Vörös Károly idegenedés valamilyen fajtájához vezető szétválása a biográfussal szemben egyre sürgetőbben állítja fel annak igényét, hogy egy emberélet rekonstrukciójánál immár mindkét vonatkozást — és elsősorban kapcsolataikban, kölcsönhatásukban — a maximális figyelemmel kísérje. Sajátos módon fennáll ez az igény a hivataltörténet vonatkozásában is, ahol ennek a hivatalnokságot bemutató fejezeteiben a hivatalr élet és feltételeinek ábrázolása mellett egyre nélkülözhetetlenebbé válik az e réteg legalábbis egyes típusaira jellemző magánélet, életmód, életvitel teljességének kutatása és feltárása is. Hiszen a hivatalnok magánélete a hivatal működésébe is egyre nagyobb súllyal viszi be a kor társadalmi valóságának befolyását, — néha nagyobb súllyal és főleg hatékonysággal is, mint az a politikai koncepció, melynek végrehajtását a hivatalnak szolgálnia kell. És e szálak, melyek a hivatali munkát a társadalomhoz fűzik, fordítva is — és nem utolsósorban ismét a hivatalnok személyén át — hatnak: megfelelően felgöngyölítve, érzékelhetővé képesek tenni egyúttal azt a hatást is, melyet a hivatal (és a mögötte álló hatalom) a hivatalnok magánéletén át sugároz ki a társadalomra. Az így ható értékrendek, eszmények, szabályok egy idő elmúltával végülis pozitívan vagy negatívan, de nem kevésbé fogják befolyásolni a társadalmat, mint a befolyásolás sajátlag erre rendelt eszközei: iskola vagy igazságszolgáltatás, — sőt néha azokénál nagyobb hatásfokkal is. Épp ezért, ha a hivatalnokság története a modern hivataltörténeti kutatásokban méltán egyre nagyobb hangsúlyt kap, az sem indokolatlan, ha köz- és magánélet a hivatalnok esetén magára a hivatalra, ill. a társadalomra is visszahatni, köztük közvetíteni képes funkciójára, s a hivatalnok életében e fokozódó erejű kettősség kutatásának fontosságára is felhívjuk a figyelmet. Amit most egy, a hozzá írott magánleveleken át sokban már ismert magánélet hivatali hátterének felvázolásával, Zmeskáll Miklós udvari titkár esetén meg is kísérelünk. I. A domanoveci és lestinei Zmeskáll-család sziléziai eredetű: domanoveci Zmeskáll Vencel, Félix és Pál a 16. század második negyedében mint a hatalmas árvái uradalmat zálogjogon bíró Dubovszky (Dubovecz) János uradalmi tisztjei települtek át Felső-Magyarországra, Árva vármegyébe. Dubovszky utód nélküli halála után tisztjei az uradalmat I. Ferdinánd király kezére adták, ki 1548. szeptember 3-án kelt adománylevelében szolgálataik jutalmául az uradalom három helységét: Lestinét, Sztrnyacet és Oszatkát a Zmeskálloknak adományozta. Ettől kezdve használják a különben Csak Vencel ágán tovább élő magyarországi Zmeskállok a morvaországi eredetre utaló domanoveci előnév mellett a lestineit is. A család — melynek másik, Sziléziában maradt, már Zmeskáll Vencel Magyarországra jövetelekor is bárói rangú ága 1716-ban egy késői tagjában a cseh grófi rangot is elnyerte (azonban már ugyanezen nemzedékben ki is halt) — Magyarországon a 17—18. század folyamán már több ágra oszolva szélesen kiterjedt. Árva megye határain túl Felső-Magyarország egyre több vármegyéjében: Liptóban, Barsban, Hontban, Zólyomban — sőt Győr, Pest, Pozsony megyékben is találkozunk különböző tagjaival, szoros családi kapcsolatokban a terület több régi, köznemesi családjával, és az ebbe a nemességbe részben beolvadt városi patríciuscsaládokkal. E körben a Zmeskállok szemmelláthatóan a tekintélyesebbek közé tartoznak: jeleként ennek sok Zmeskáll visel különböző funkciókat a vármegyékben: alispánok,