Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.
Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 607 utolsó évében a szárazság (vízhiány) miatt csak néhány hónapon át működhetett, a bérlet átadásakor ott maradt vasércet még ő olvaszthatja ki, amit az utód mégsem tett lehetővé. Az alperes ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a visszahagyott vasérc rossz minőségű „fakó" érc volt, ami a zúzóművet elrontja. Továbbmenően még viszontkövetelést is támaszt az üzem, a hozzá tartozó vízmű, s a munkások lakásául szolgáló épületek elhanyagolása, valamint a visszamaradt felszerelés értéktelensége címén. A kir. tábla az ügyet a felperes számára kedvező ítélettel zárta le. Hámorokkal kapcsolatos ügyként említjük egy munkácsi vasbánya és hámor bérlőjének a tulajdonos ellen a bérlet megszüntetéséből eredő kára miatt folytatott perét, valamint egy szepesolaszi bányapolgár ellen rézhámorának fejlesztésére adott pénzkölcsön visszafizettetéséért, továbbá egy szalóci vashámoros ellen ugyancsak hámor-fejlesztésre adott pénzkölcsönnek nyersvassal való megtérítéséért indult pereket. 27 Csak utalni kívánunk azokra a perekre, melyek a hámorok öröklésével, elzálogosított hámor visszaváltásával, s a befektetett melioratiók összegének a megállapításával, a hámor tulajdonosának és bérlőjének anyagi vitáival kapcsolatosak vagy melyek a földtulajdonos és a birtokán települt vasöntő-mű létesítői között az öntöde pusztulása okának tisztázására, a felelősség eldöntése, végett, az üzemelésből kifolyólag keletkezett károk miatt indítottak. Pereskednek egymással vasművek és vaskereskedő (közös cégben dolgozó vaskereskedők), elszámolást vitatva. Az itt kiragadott tárgyakon kívül, természetesen, a bányabíróságok előtt még igen sokféle ügy fordult meg, melyek a bíróságok kiterjedt hatáskörénél fogva e fórumon kerültek elintézésre. A bányabíróságok hatáskörébe tartoztak az előzőkben már ismertetett személyi ügyek is, levéltári anyagukban ilyen tárgyú perek is találhatók: bányarészes elleni becsületsértési per, kohómű vezetőjének erdőmester elleni rágalmazási pere, bányaorvosnak kohóírnok özvegye elleni, külső személynek bányafőgépmester elleni adóssági pere, melyeket itt példaként idézünk. Sajnálatosan kevés azoknak a pereknek a száma, melyek polgári jellegű anyagában a bányák s a kapcsolatos üzemek dolgozóinak életkörülményeire vonatkozó adatok lelhetők fel. Az ilyen perek is rendszerint indirekt források: bányák, üzemek, vállalkozók pereskedései, melyekben egy-egy utalás történik a dolgozókra. Egyike ezeknek a gölnicbányai Szent Simon bánya volt vezetője és annak utóda között folyt per. Az ügyben első fokon a szomolnoki bányabíróság, mint delegált fórum járt el 1784-ben. Az iratok szerint a bánya előbbi (főbányarészes) igazgatójának ügy viselése idején egyfelől a bányászok bérének kifizetése, másfelől a bányászok számára előlegbe adott élelmiszerek árának behajtása tekintetében hiányok maradtak fenn. Minthogy a bánya igazgatását átvevő bányatárs az elődje működése idején hagyott hátralékokat nem hajtotta be, hanem az adósnak talált bányászokat a munkából kizárta, a volt igazgató az üzemi terheknek a maga bányarésze után eső hányadát nem fizette meg. Az ebből eredő per a megtagadott teherrészesedés kikényszerítésére irányult. 28 Perbeli viták következményei más esetekben is hárultak a bányászokra. A márkusfalvi Szent Péter bányatársulatnak a bánya volt tulajdonosa elleni peréből, mely a rozsnyói substitutio előtt 1796-ban indult, a következők tűnnek ki. A felperes társulat a bányát, mint műveletlenül elhagyottat, a bányahatóságtól szabályszerűen igényelte, s meg is kapta. A munka megkezdése után a volt tulajdonos a helyszínen kísérettel megjelenve, a bányát azonban magáénak jelentette ki, a társulat bányászait elkergette, szer27 Az idézett perek jelzete a fenti sorrendben: 0 62. 1788. 12. kf. 16 A. 0 28. 1. 133., 113., 1 28 0 62. 1789. 12. kf. 22. t.
