Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.
604 Varga Endre gálát ezüst- vagy réztartalmat nem talált és a „kobalt nevű ércnek akkor még keletje nem volt", a bányászás abbahagyására az engedélyt megkérték és meg is kapták. A bányamester — egyik társuk a vállalatban — később tudomást szerzett a kobalt értékéről, s ekkor a többi bányarészest a bánya birtokából elhagyás címén kivetette, s új társulatot hozott létre, amit a károsult társak visszahelyeztetésük végett 1786-ban perrel támadtak meg. A dobsinai bányabíróságnak a kir. táblához ez ügyben felterjesztett jelentése szerint az említett végy vizsgálat idején, 1775-ben, a kobaltról még „sem itt Dobsinán, sem Szomolnokon senki semmit nem tudott", az érc Dobsinán az útszélen a földön is szanaszét hevert. Csak 1781 körül, amikor a szomolnoki főbányafelügyelőség Mialovits kir. vegyvizsgálót Joachimstalba az ottani kobaltfeldolgozó üzembe („Kobold Fabrique") kiküldte, vált e fém értéke, s felhasználásának módja ismeretessé. 16 A bányavállalatok vezetésébe és belső ügyvitelébe enged betekintést az alább* két per. Az egyik, melyet több szászkai bánya üzemvezetője (a bányarészesek mandatariusa, maga is bányarészes) ellen az ottani bányabíróság üzemi visszaélések, illetőleg csalás címén 1787-ben hivatalból indított. A kereset szerint a perbe fogott mandatarius a bányák jövedelméből a kincstárt, az egyházat, s a bányász társládát (cassa confraternitatis) megillető részesedést nem fizette meg, bányatársainak sem adta ki a részüket, alátámasztva ezt az eljárást azzal, hogy az elszámolásnál kifizetetlen tételeket kifizetettnek és bizonyos összegeket az üzem fejlesztésére fordítottnak tüntetett fel. Magának így jogtalan hasznot szerzett. Az elsőfokú marasztaló ítéletet a kir. tábla csak annyiban módosította, hogy a panaszosokat a kívánt összegig saját keresetükkel indítandó új perre utasította, minthogy a bíróság magánkövetelések ügyében hivatalból nem járhat el. 17 Az idézni kívánt másik ügy Körmöcbányán bíróválasztás alkalmából kitört egyenetlenséggel kapcsolatos. A városi vezetőség két pártra szakadásával összefüggésben a bánya curatorát a város bányatársulatának gyűlése — többségi határozattal — állásától felfüggesztette, s a helybeli bányabíróság tagjainak érdekeltsége miatt delegált bíróság előtti perbefogatását mondta ki (1782) azon a címen, hogy a korábbinál költségesebb üzemvezetéssel, s különböző visszaélésekkel kb. 40 000 forintnyi kárt okozott. A Selmecbányái főkamaragrófság javaslatára azonban királyi utasítás pertörlést rendelt el, a bányavezető állását visszakapta, sőt most (1788) a városi ügyész felperességével, a körmöci bányabíróságon azok ellen indult kártérítési per, akik a felfüggesztés okozói voltak. 18 Áttekintve az egy-egy vállalaton belül folyt pereket, megállapítható, hogy azok leggyakoribb típusai (ezekre már további példákat nem idézünk) á bányarészesek között, ezek és a főbányarészes (mandatarius) vagy a bányaigazgató között felmerült olyan ügyek, ahol a per a feleket a bányarészek (kuxák) arányában megillető hozamrész, haszonrészesedés, vagy a terhek ugyanilyen arányú viselése, az üzemköltségek elszámolása, megtérítése körüli vitákból keletkezett. Hasonló perek folytak egyes bányatársaknak a bányaművelés módját illető kifogásaival kapcsolatban. Per indult egyes bányarészek művelésének abbahagyása miatt, és az így elmaradt haszon iránti követelések címén, vagy egyes bányatársaknak a többi bányatárs hozzájárulása nélkül kötött megállapodásaival (felhagyott tárnák, fejtések, vájatok további ki16 0 62. 1787. 12. kf. 6., 11. t. 17 0 62. 1788. 12. kf. 2. t. 18 0 62. 1788. 12. kf. 28., 51.t.
