Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 601 s a helyi, területi hatóságok (városok, vármegyék, esetleg pallosjogú uradalmak) büntető jogszolgáltatásának szükségszerű egymásba kapcsolódása. E többszörösen összetett eljárási rendről — melynek behatóbb tárgyalása a feudális korban szokásos kivételek és következetlenségek miatt is igen nagy teret igényelne — tanulmányunk rendeltetését szem előtt tartva a következő vázlatos kép adható. Az üzemmel kapcsolatos fegyelmi jellegű, vagy más vétségek miatt büntetéseket szabnak ki (esetleg önhatalmúan) bányatisztek és munkafelügyelők, továbbá (szabály szerint) a különböző bányahatóságok, illetőleg bányabíróságok. Az utóbbiak ítélkezésében az üzemi és egyéb vétségek, s a kisebb bűncselekmények pontosan el nem határolhatók. A kiszabott büntetések (mint alkalmazásból elbocsátás, néhány napi vagy heti fogság, pénz vagy botbüntetés, megkorbácsolás, megbilincselve dolgoztatás) mind a fegyelmi, mind a kihágásnak, vétségnek, szorosabb értelemben már bűncselekménynek minősíthető esetekben is azonosak. A fenti ügyekben a legalsóbb fokú bányabíróságok, substitutiók a következőképpen járnak el: vizsgálatot folytatnak, ítéletet hoznak, s azt végre is hajtják, s erről csak utólagos jelentést tesznek a következő fórumnak, vagy meghozott ítéleteiket jóváhagyás végett e fórumokhoz (első fokú bányabíróságok a főbányabírósághoz, a substitutiók a kerületi bányatörvényszékhez) felterjesztik. Az ítélet, melyet a felterjesztés alapján e fórumok hoznak, jogerős, a per más, vagy magasabb hatóság elé nem kerül.

10 Más a bányabíró'ság eljárása, ha a letartóztatott személy cselekménye (a perbefogott s a tanúk kihallgatása, helyszíni szemle alapján) főbenjáró büntetés alá esőnek bizonyult (a zendülést, „zajgást", összeesküvést szintén ilyennek ítélték). Ilyen esetekben a bányabíróság a vádlottat a területileg illetékes vérhatalmú ítélőszéknek, gyakorlatilag tehát — minthogy a bányák és más üzemek többnyire városhoz tartozó területen feküdtek, s még a bánya-mezővárosoknak is volt pallosjoguk — rendszerint a városi törvényszéknek, ritkábban a várme-gyének további eljárás végett átadta. Ez oly módon történt, hogy a bányabíróság ítéletet hozott, melyben megállapította a vádlott bűnösségét, őt a bányászközösségből („bányász körből", „mindenféle werkes munkából") kitaszította, a „bányaművelők lajstromából" törölte, s kiszolgáltatását mondta ki. A kitaszítottsággal megszűnt a bányahatósági juriszdikció a bányászati személyzet tagjai felett, s így azok a bányászat privilegizált jogi helyzetének sérelme nélkül átadhatókká váltak idegen hatóság kezébe. Ilyen súlyos ítéletet — adataink szerint — csak bányabíróság és kerületi bányatörvényszék hozott (substitutió nem), s még az is kikérte a közvetlen felettes főbányahatóság, illetőleg főbányabíróság jóváhagyását.

11 « A bányabíróság részéről kísérőlevéllel (resignatoriae) átszolgáltatott vádlott ügyében a város vagy megye törvényszéke folytatta tovább a vizsgálatot, s annak eredménye szerint szabta ki az ítéletet, melyről a resignans (kiszolgáltató) bányabíróságot értesíteni szokta. Bányászati személyt letartóztathatott területi bíróság is, amihez rendzavarás, tettenérés esetén, vagy más súlyos bűncselekmény gyanúja alap10 A fentieket legnagyobb részben a Szlovák Központi Állami Levéltár Selmecbányán működő Bányászati Osztályának (Státny Slovensky ústredny archív, banske oddelenie, Banska Stiavnica) anyaga, éspedig a Selmecbányái főkamaragrófság s az ugyanottani első fokú bányabíróság, illetőleg kerületi bányatörvényszék iratai alapján rekonstruáltuk. 11 L. az előző jegyzetet, továbbá 029. 1146, 13 094, 18 646, 18 976, 19 848, 19 879, 23 147» 23 386 Miksa-féle kódex XXXIL, XXXIII. articulus.