Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

594 Varga Endre Ez a tradicionális szervezet 1784-ig állott fenn, amikor II. József az államhatalmi ágazatok szétválasztására irányuló programjának keretében a Hofkammer in Münzund Bergwesen hatásköréből a magyar bányaügyi jogszolgáltatás irányítását kiemelte, s a bécsi Hofstellének csak igazgatási hatáskörét hagyta meg. Az elvett hatáskört a magyar tárnoki szék kapta meg, a magyar bányaügyi bíráskodás tehát — két évszázad után — ismét magyar hatóság kezébe került, bár csak ideiglenes, átmeneti intézkedésként. Már közeledett ugyanis a „Novus Ordo", az egész magyar jogszolgáltatási szervezet 1786. évi teljes átalakítása, melynek sorában — a többi rendi bírósággal együtt — a tárnoki széknek is meg kellett szűnnie.

2 A tárnoki szék bányaügyi hatáskörét az egész magyar bírósági" szervezet élére állított hétszemélyes tábla kapta meg, mely e munkakört a közvetlenül mellé, illetőleg alá rendelt királyi táblán keresztül látta el. Amikor tehát 1788-ban az alsó fokú bányabíróságok reformja is megtörtént, a kialakult új szervezet a következő képet mutatta. Legalsó fokon, csekély hatáskörrel, megmaradtak a bányabírósági kirendeltségek (substitutiók), a felesleges számú és nem megfelelő színvonalú ún. első fokú bányabíróságokat azonban a császár megszüntette, vagy kirendeltséggé fokozta le. A bányaperekben így ítéletet ezután már elsőfokon is csak a kerületi bányahatóságok hozhattak, melyek most kerületi főbányafelügyelőség, egyben kerületi bányatörvényszék címet kaptak.

3 Fellebbezés esetén az ügy a királyi táblára ment tovább, majd — ha perjogi akadály nem merült fel — harmadfokon a hétszemélyes tábla elé kerülhetett, mely a bányaperekben is a végső fórumot jelentette.

4 , A bányabíróságok szervezetének ily rövid — de a továbbiak szempontjából nélkülözhetetlen — összefoglalása után még egy ugyanilyen kitérést kell tennünk a bányabíróságok hatáskörére, ami a fentihez hasonlóan szintén legalább valamelyes áttekintést igényel. Ez a tárgy azonban a szervezetnél sokkal bonyolultabb, s e tanulmány keretei között valóban csak nagy általánosságban ismertethető. Hiába adták ki ugyanis a bécsi kormányhatóságok az újabb és újabb rendeleteket, melyek a bányahatóságok s a városi hatóságok jogkörét elkülöníteni igyekeztek, a rendelkezések" a jogesetek sokfélesége miatt rendszerint csakhamar hiányosnak vagy többféle módon magyarázhatónak bizonyultak, s a termelési ág fejlődése maga is újabb és újabb problémákat vetett fel. E körülmények a két hatósági szervezet, a királyi bányahatóságok s városok között gyakori súrlódásokra vezettek, melyeket a legfelső hatóságoknak, a kormánynak kellett elsimítania. Az eszközök között, melyek az összeütközések elkerülését szolgáltak, említhető mint érdekesség az a személyes kapcsolat, amit az egyébként különállásukra kényes bányahatóságok a polgársággal az alsóbb és közép fokú bányabíróságokon csaknem a feudális kor végéig fenntartottak. E bíróságokon ugyanis 1788-ig a királyi bányatisztekkel együtt ültek és ítélkeztek a bányapolgárság s a városi, tanácsok kiválasztott tagjai is, ami a vitatható kérdések megoldását valóban többször megkönynyítette. a Veres Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526—1849. Bp., 1968. 74—75. 3 Csak a Selmecbányái főkamaragrófság tartotta meg régi elnevezését mint bányászati főhatóság, s csak ennek keretében működött a belső hivatali ágazatoktól elkülönülten szervezett bányatörvényszék. A többi három kerület bányahatósága az említett formát kapta. * Ez a szervezet — a szabadságharc alatt is fennmaradva — az abszolutizmus koráig működött. A korszakról megemlíthető még, hogy II. József új, ötödik bányakerületet is létesített, kiszakítva azt Máramaros területéből. Ez az intézkedés nem bizonyult hasznosnak, e kerület csupán hat évig állott fenn.