Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabó Ferenc: Békés Megye Levéltára, 1790–1848 / 559–571. o.

BÉKÉS MEGYE LEVÉLTÁRA (1790—1848) „A levéltár történetének megismerése egészen gyakorlati célt szolgál: a levéltárnok és a történetkutató eligazítását az anyagban. A levéltár múltjának ismerete ugyanis magán keresztül anyaga tartalmának és szerkezetének ismeretéhez is vezet" — írta Szabó István 1936-ban.

1 Az igényesebb levéltári munkában szinte naponként igazolva látjuk, hogy a régebbi és újabb levéltárhistóriai feldolgozások, adatközlések fontos szolgálatot teljesítenek az általánosítható megállapítások és az egyedinek vagy esetlegesnek látszó mozzanatok elemző leírásával, szakmai közkinccsé tételével. A magyar levéltártörténeti irodalomban már egy félszázada külön vonulatot jelentenek az 1950-ben végrehajtott centralizálás előtt fennálló vármegyei és városi levéltárak múltjának rendszeres vizsgálatáról beszámoló publikációk. E hosszú ideig mostoha sorsú, középszintű közigazgatási archívumoknak a fejlődését már csak azért is fel kell tárnunk, mert a mai vidéki levéltárak törzsanyagának legértékesebb (és terjedelemre is legtekintélyesebb) része az egykori megyei és városi levéltárakból örökölt fondokból áll. Közleményünkben egy alföldi megye kései feudális-kori levéltárkialakító tevékenységét mutatjuk be, a levéltár elhelyezésére, anyagának összetételére, a levéltárosi munka irányára és eredményére koncentrálva a mondanivalót. ¥ *- * Békés vármegye területe 1695 elején szabadult föl a 129 esztendeig tartó török uralom alól és az 1715. évi 92. törvénycikk alapján 1715. július 23-án alakult újjá. A megye levéltárának első évtizedeiről keveset lehet megtudni. Mint a XVIII. század első harmadában más megyékben is szokásban volt, a javarészt Biharból Békésbe hozott nemesekből kikerült legkorábbi vezető tisztviselők is a lakásukon tartották a hivatalos iratokat és jegyzőkönyveket, mert a megyének saját épülete nem volt. Ezt az állapotot kívánta megszüntetni az 1723. évi 73. és az 1729. évi 25. törvénycikk, amikor a megyéket állandó megyeháza építésére és abban börtön és levéltár berendezésére kötelezte. Békés megyében egészen 1732-ig bizonytalanság uralkodott abban a tekintetben, hogy Békés vagy Gyula legyen-e a megyeszékhely. A nemesi megyegyűlések 1724 előtt zömmel Békésen és Szeghalmon, részben pedig Füzesgyarmaton zajlottak le. 1732-ben, elfogadva a megye kilenctizedét birtokoló, s akkor a főispáni tisztséget is 1 Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai. Levéltári Közlemények XIV (1936> 18. 1.