Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabad György: A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez / 549–557. o.
A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez 55$ Jakab Elek rövid levélbeli utalásának megfelelően 1861-ben vállalt hivatalt, miután az Októberi Diploma kiadását követő félalkotmányos kísérlet idején a konzervatívok rábírták Mikó Imrét a visszaállított erdélyi főkormányszék vezetésére. A konzervatív kiegyezési kísérlet bukása után patrónusa távozott ugyan tisztjéből, de feltehetően az ő rábeszélésére — hiszen beosztottait további munkálkodásra szólította fel — Jakab Elek a helyén maradt. Ebben a levéltári anyag védelmének biztosítására irányuló törekvés minden bizonnyal nem lebecsülendő szerepet játszott. Az eredetileg lajstromozóként alkalmazott történész 1867 elején a levéltár igazgatói székébe került. 22 A közbeeső eseményeket átugorva Jakab Elek egyértelműen panaszos hangon így zárta levelének önéletrajzi adatsorát: „ma országos al-levéltárnok vagyok, alárendeltje egy annyi éves ifjú embernek, ahány éves író én vagyok, s itt élek BudaPesten eltiport áldozata politikai érzületem miatt 23 a néhai Deák-pártnak". Jakab Elek 1873-ban került a fővárosba, a központi kormányhatóságok anyagának befogadására szánt Országos Levéltár felállításának előkés íületei kapcsán. Jakab Eleket feltehetően már az is sértette, hogy nem volt tagja „az országos levéltár rendezése tárgyában összehívott enquéte" 8 tagú bizottságának, 24 amely 1872. november 22-én kelt javaslatában a felállítandó „magyar királyi államlevéltárba" ajánlotta olvasztani az általa igazgatott erdélyi főkormányszéki levéltárat is. 25 Feltehető, hogy Jakab Elek, aki nagyon ragaszkodott szülőföldjéhez, s a fővárosban némiképpen számkivetettnek érezte magát, annál is inkább, mert anyagi nehézségei folytán családját csak négy év múltán tudta Budapestre költöztetni, nem minden szubjektív ellenérzés nélkül fogadta a kolozsvári főkormányszéki levéltár beolvasztásának a tervét. A konfliktus azonban mégsem ebből kerekedett, mert egy 1874 végén írott bizalmas magánlevelében így vallott: „azért, hogy Magyarország reális uniója meglegyen, azért én feláldoztam magamat... fáj sorsom, de tettemet [ti. Pestre jövetelét és közreműködését az erdélyi főkormányszéki levéltárat is magába olvasztó Országos Levéltár megszervezésében — Sz. Gy.] a magyar államra, s szervezetre nézve jónak tartom, s nem bánom meg soha". 28 A levéltáros és történetíró Jakab Elek sorsát mindenekelőtt az pecsételte meg, hogy viszonya az-akkortájt oly nagy befolyású Thaly Kálmánnal még annak buzgó Deák-pártisága idején alaposan megromlott, Pauler Gyula pedig — érthető mócjon — versenytársat látott benne. Thaly még 1870-ben azzal indokolta meg Jakab Elek egyik közlésre megküldött értekezésének az elutasítását, hogy „a politica, s a mostani 22 Vö. Ürmössy Lajos: Tizenhét év Erdély történetéből. 1849. július 19—1866. április 17. Temesvár, 1894. I. 341. 1.; Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon 1848—1865.. Bp. 1922—1937. III. 152., 388.1.; Gál Kelemen i. m. 23.1.; Szabad György i. m. 571—572., 603—604.1. 23 Ezt a kitételt nem Kossuth megnyerésére szánt alkalmi fordulatnak kell tekintenünk. Bizalmas magánleveleiben számtalanszor nyilatkozott ennél még élesebben is. 1874. április 14-én, azaz a független államiság megszavazásának 25. évfordulóján így írt püspökének: „Testem, lelkem,, szellemem, emberek-és élethez való szeretetemet kiöli ez a sváb levegő s Bach szisztéma." Gál Kelemen i. m. 25. 1. 24 Elnöke Groisz Gyula miniszteri tanácsos, tagjai Horváth Mihály, br. Mednyánszky Dénes,. Nagy Imre, br. Nyáry Albert, Pauler Gyula és Thaly Kálmán voltak, az előadó, gyakorlatilag a tollvivő pedig Franki (a későbbi Fraknói) Vilmos. Vö. a 25. jegyzettel. 25 A javaslat szövegét Id. Századok, 1873. 1—8.1. — A levéltárügy fontosságát külön is kiemelendő, Thaly Kálmán szerkesztő az előterjesztést a folyóirat következő számának s egyben évfolyamának élén közölte, szerkesztői megjegyzés kíséretében: „örömünket fejezzük ki, hogy nekünk jutott a szerencse azt először közzétehetni". 26 Szabó Károlyhoz intézett 1874. dec. 1-i leveléből idézi Gál Kelemen i. m. 219.1.
