Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.

Pray György diplomatikája 545 oklevélre jellemző tulajdonságokat, és külön az eredetiben és a másolatban egyaránt meglevő közös ismérveket. Az előbbiek két akkori tudományszak keretébe tartoztak. Az egyik a Graphica (írástudomány), ahová nemcsak az írás eszközeit, az oklevél anyagát stb. számította, de magát az írást is. A másik a Semiotica (jelismeret), amely az íráson kívül szokásos összes jeleket magában foglalta. Az eredetiekben és a másolatokban egyaránt meglevő jegyeket a Formularia (formulák ismerete) mutatta be. Ebből a megfontolásból kiindulva az elméleti diplomatikát három nagy egységre osztotta: Graphica, Semiotica, Formularia.

75 Pray ezt a felosztást nem követte, kitartott a külső és belső tulajdonságok hagyományos tárgyalása mellett. Természetesen ismerte Gatterer kifogásait ez ellen, és valamit változtatott rajta, amennyiben a monogramon és a pecséten kívül a keresztet és chrismont is a külső jegyek közé vette. Ezzel a felosztással magára maradt a magyar diplomatikusuk között, mert Cornides Gatterert követte, ugyanígy Schwartner Márton.

76 A Gatterer-féle csoportosítás azután eltűnt, a külső és belső jegyek szerinti rendszerezés a diplomatikai irodalomban újabban is előjön.

77 Egyes részletkérdésekben is vitatkozott Gattererrel. A kettős pecsétek hátsó lapjának nyomatát nevezettnek részletes érvei ellenére is, a Nouveau traité de diplomatique szerzőivel egyetértésben, ellenpecsétnek tartotta.

78 Pray a külföldi diplomatikai irodalomból nyert ösztönzést, szempontokat az oklevelekre vonatkozó ismeretek rendszerezéséhez. Bizonyos mértékig megkötötte kezét a bécsi udvar által hivatalosnak elfogadott Gruber-féle kompendium, továbbá az a gyakorlat, hogy az egyetemi tankönyvek általában nem saját kutatások, hanem az irodalom alapján foglalták össze a tudnivalókat. A vitás kérdésekben azonban a saját mérlegelése alapján csatlakozott egyik vagy másik állásponthoz. A külföldi munkák mintájára alakította ki a kereteket, amelyekben a magyar okleveles gyakorlat európai vonásai mellett az egyéni sajátosságokat bemutatta. Ez munkájában az eredeti, és ebben van a főértéke. Mint a korabeli külföldi irodalom, Pray munkája leíró diplomatika, amely nem igyekezett a jelenségeket magyarázni. Egyes részekben a fejlődés bemutatására t Vrekedett ugyan, így különválasztotta, és jellemezte a magyarországi oklevélírás egymás után következő szakaszait a Xl-től a XVI. századig. Máshol is észrevette a különbséget a XI—

XII. század és a rákövetkező idők között. De általában többnyire állóképet adott, amelyen a mozgás iránya nem látszik. Az oklevelet mint kész alkotást nézte, annak, hogy hogyan jött létre, nem szentelt figyelmet. Ez a diplomatika feudális volt, az akkori uralkodó osztály érdekét nézte, birtokait és jogait védelmezte. Magyarországon a feudalizmus végéig a jogi szempont érvényesült, ezt Pray elfogadta, de észrevette, hogy a diplomatikának vannak elemei, amelyeknek feltárása független az oklevelek tartalmi nyilvánosságra hozásának tilalmától, az oklevelek jobb megismeréséhez azonban nélkülözhetetlenek. 76 Uo. 28—29. 78 Cornides rendszerezése a hallgatók jegyzetéből látható. MTAK Kézirattár, Történelem, Oklevéltan 4° 32. Vö. Schwartner M., i. m. 36., ugyanígy a 2. kiadásban Introductio in Rem Diplomaticam aevi intermedii, praecipue Hungaricarh, Budae, 1802. 52. 77 Pl. Arthur Giry: Manuel de diplomatique. Paris, 1894. Változatlan kiadása 1925-ben. 493.; Szentpétery I. i. m. 9.; Georges Tessier: La diplomatique. Paris, 1962. Que sais-je? N° 536. 30. 78 Nouveau traité de diplomatique IV. Paris, 1759. 362—374.;/. Chr. Gatterer: Elementa... 281—285. A későbbi irodalom mind a két nézetet elfogadta. Giry a hátlapon levő pecsétet ellenpecsétnek nevezi, akár azonos méretű az első lapon levővel, akár jóval kisebb (I. m. 627.); Kumorovitz L. Bernát a kettős pecsét hátlapján levő nyomatnak ellenőrző szerepét emelte ki azzal, hogy később megkisebbítették és ellenpecsétnek nevezték. (A magyar pecséthasználat története a középkorban. Különnyomat a Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziuma 1943—44-i Évkönyvéből 62—63.) 35 Levéltári Közlemények