Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.

544 Sinkovics István segédletek arra mutatnak, hogy Cornides tollba mondta a szöveget. A jegyzetek alapján ki lehet egészíteni a Pray kéziratából hiányzó részeket. Eszerint az oklevél záró részébe számították még a kancellár vagy az alkancellár megnevezését, a hely, az idő jelölését és végül a tanúk nevét. A kancellárokról szóló rész vázlatos áttekintést adott a különféle kancellárokról, elnevezésükről és működésükről. A keltezéssel foglalkozó rész is sokkal teljesebb, mint Pray kéziratában. Külön volt szó a keresztény évszámításról, külön az uralkodási évről; a Praynál is szereplő indictión, epactán és concurrenseken kívül ismertette a hónap napjainak háromféle számítását: a római naptár, a sorszámok (mensis intrans, mensis exiens) és a szentek neve, vagy ünnepnapok szerint. Tájékoztatást nyújtott a Gergely-féle naptárról. Az átszámításokat példákon mutatta be. Egyes kérdésekhez irodalmat is adott. A futó összehasonlítás is mutatja, hogy a munka befejezéséhez a tervezett keretben sok már nem hiányzott, amikor Pray hirtelen abbahagyta az oklevéltan írását. Persze nemcsak az oklevél zárórészéről adott leírás szorult pótlásra, de az egész kézirat még nem volt befejezett, ahhoz, hogy egységes legyen, több helyen kiegészítésre szorult. Horváth István szerint Pray a diplomatikát csak töredékesen írta meg.

72 Pray többször megmondotta, hogy Gatterer diplomatikáját vette alapul, amely jórészében a korábbi munkákra, elsősorban a század közepén kiadott Nouveau traité de diplomatique-ra ment vissza, de az elméleti oklevéltant több ponton továbbfejlesztette. A francia bencések munkáját Pray szintén felhasználta, azonkívül ismerte a diplomatikai irodalmat. Gatterer a diplomatikát két részre osztotta: elméletire és gyakorlatira. Az elméleti oklevéltant az 1765-ben megjelent I. kötetben foglalta össze, de ebből,kimaradt a harmadik rész, amely az oklevelek nyelvéről és formuláiról szólt. Ezt a II. kötetben akarta közzétenni a gyakorlati diplomatikával együtt. De a terv csak több, mint harminc év múlva, élete végén valósult meg.

73 így Pray a hiányzó részt máshonnét pótolta. Nem követte Gatterert a diplomatika felosztásában; kéziratában az elméleti és a gyakorlati rész összefonódott. De a Gatterer munkájában meglevő fejezetekből a külföldi fejlődésre vonatkozóan főleg azokat a fejtegetéseket vette át, amelyek a magyarországi oklevéladás megértéséhez szükségesek voltak. Többször hangsúlyozta ugyanis, hogy magyar oklevéltant akar adni, és ezt az elgondolást Cornides is vallotta. Pray a magyarországi oklevelek jellemzőit mutatta be, és az egyes darabokból igyekezett az itthoni gyakorlatra általánosabb következtetéseket levonni. Érthető, hogy sok mindent nem vett át a külföldi munkákból, így pl. figyelmen kívül hagyta, hogy Gatterer az írások csoportosítására a kortárs Karl von Linné rendszerét alkalmazta, az írásbeliséget négy birodalomra osztotta a feliratoktól a magánírásig, és mindegyiken belül megkülönböztetett osztályokat rendeket, sorozatokat stb. Erre különben a Nouveau traité de diplomatique is hajlott.

74 Egyes pontokon kimondatlanul vagy kimondottan szembe is fordult Gatterer% rel. A göttingai mester szakított azzal a rendszerrel, amely az oklevél külső és belső jegyeit külön-külön tárgyalta. Ehhez kapcsolódóan arról is vita folyt, hogy az oklevelek külső vagy belső tulajdonsága a fontosabb. Gatterer szerint ez a felosztás erőltetett, mert pl. az oklevél nyelvét a külső sajátosságok közé számította, vagy az ugyanide vont monogramokat és pecséteket elválasztotta az egyébfajta jelektől (chrismon, kereszt, kancellárok jegye stb.). Ő ehelyett külön tárgyalta csak az eredeti 72 A 60. jegyzetben idézett helyen. 73 Johann Christoph Gatterer: Praktische Diplomatik. Göttingen, 1799. Vorrede. 74 /. Chr. Gatterer: Elementa Artis Diplomaticae Vniversalis. Gottingae, 1765. 81—82.