Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.

Pray György diplomatikája 533 reződik, ha nem is a kérdések, de legalábbis a kételyek száma. Minél inkább előrehalad ugyanis, annál inkább „Tamás" lesz. Meg is magyarázta, hogy miért van a sok kérdőjel. „Vagy én tompultam el, vagy pedig hajdan az oklevelekbe sok csalárdság és szemfényvesztés került be." De már a munkával előrehaladt és nem hagyja abba. Ez a levél, amelyben őszintén barátja elé tárta gondjait, mutatja belső vívódásait, mialatt pecséttani munkáját írta.

37 Előrehaladásáról számolt be két év múlva, de akkor meg egyéb nehézségek merültek fel. A pecséttanban már eljutott az utolsó fejezetig, ahol a kancellárokról van szó. Úgy tervezte, hogy a télen átcsiszolja. A pecsétek lerajzolásának költségei azonban nagyon ijesztőek, ábrák nélkül pedig a munka mitsem ér. Ha előbb megkapta volna az 1200 ft évjáradékot, annyit félre tudott volna tenni, hogy nem szorulna idegen segítségre.

38 Ezzel célzott pillanatnyi anyagi helyzetére az Egyetemi Könyvtárban. A császári rendelet áprilisban visszahelyezte 800 ft évdíjjal, 400 ft-ot pedig könyv- és oklevélgyűjteményének átengedése fejében helyezett kilátásba. Ez az ügy azonban még.évekig húzódott. A nehézségek ellenére is úgy látszott, hogy a pecséttan ügye végre tető alá jut, amikor 1781 őszén váratlan kedvezőtlen fordulat történt. Hogy biztos legyen a dolgában, a munka lényegét rövid összefoglalásban megküldte Vörös Antalnak, a jogi kar igazgatójának, azzal a kéréssel, hogy más jogászokkalegyütt nézze meg: nincs-e benne valami, ami az ország jogával ellentétben áll, mert nem akar olyasmit kiadni, ami a haza számára kellemetlen. Mindenkinek tetszett a munka, és megjelenése annyira biztosnak látszott, hogy már előfizetői is voltak. Amikor azonban Pesten a bírói szék tartására sokan összejöttek, olyasmit suttogtak, hogy meg kell akadályozni a pecséttan közzétételét, mert perlekedések elindításához szolgáltatna ürügyet, ha megtudnák, hogy egyes pontokon megrendíti Werbőczy Hármaskönyvének érvényét. A pecséttan tehát beleütközött a feudális társadalmi valóságba, amely görcsösen ragaszkodott Werbőczyhez és a Corpus Jurishoz. Prayt fájdalmasan érintette a hír, és Cornidesnek is azt írta, hogy tegyen le minden reményről, amit a pecséttan megjelenéséhez fűzött. De ez a hideg zuhany nem tudta kedvét szegni. Az elutasító álláspont mögött valakinek az aknamunkáját sejtette. Ugyanebben a levélben azt írta Cornidesnek, hogy megmarad terve mellett, és a télen teljesen átfésüli a kéziratot. Hogy pedig a pecsétek tényleg foglalkoztatták, örömmel fogadta Cornidestől Kálmán pecsétjének leírását, ami új jelenség a pecsétek ábrázolásában. Korábban azt gondolták, hogy csak a királyi vérből való hercegeket ábrázolták lovon. További tájékoztatást kért, és hozzáfűzte, hogy ismeretes, mennyire meg szokta becsülni a forrásokat, ahonnét merít. Egyúttal ez úton sürgette Seivertet, hogy küldje az ígért királyi és királynéi gyűrűspecséteket.

39 A reménykedés hiábavaló volt, mert a pecséttan ügye az elutasító vélemény után lekerült a napirendről. Amikor Cornides Göttingában felkereste Gatterert, és beszélt Pray munkáiról, az kifejezte kívánságát, hogy a pecséttan mielőbb nyomtatásban lásson napvilágot.

40 A második alkalommal, amikor Cornides átadta Pray üdvözletét, Gatterer a köszöntést viszonozta. Nemrégen diplomatikai előadásában bejelentette a hallgatóság előtt a magyarországi pecséttant, azzal, hogy Pray ügyes tollából kitűnő munka várható. Cornides, aki jelen volt, azt írta, hogy a bejelentés 37 Levele Cornideshez, 1779. jún. 18. Evangélikus Országos Levéltár V/36/2. 38 Levele Cornideshez, 1781. aug. 20. MTAK írod. Lev. 4° 56. II. 219v-220. 39 Levele Cornideshez, 1781. nov. 19. Uo. 222v. 40 Cornides levele Prayhoz, dátum nélkül. Kiadta Gálos R. i. m. 320.