Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.

528 Sinkovics István őrzött levéltárak, és ő páratlan igyekezettel, szorgalommal másolta az okleveleket.

10 Kaprinai túl akart menni Hevenesin, közzé is akarta tenni a gyűjtött anyagot. Dobai Székely főleg kéziratokról, régi írásokról tájékoztatta. Kaprinai ugyanígy kapcsolatban állott Czirbesz András iglói evangélikus lelkésszel, Benczúr József pozsonyi tanácsossal, aki a pannonhalmi alapítólevél érvényességét vonta kétségbe. 1766-ban levélben kereste meg Schwarz Godofrédot, aki Lőcsén volt iskolaigazgató, de kiüldözték az országból, úgyhogy a Német Birodalomban folytatta iskolai munkáját, érdeklődése azonban továbbra is Magyarország történetére irányult. Kaprinai nem ismerte Schwarzot, és nyíltan megírta levelében, hogy a véleménye több dologban eltér, de törekvéseit dicséretesnek tartja. Megvan neki A kereszténység kezdetei Magyarországon c. munkája, amely a Szilveszter-bulla elleni lavinát elindította, és megvan a Salamon királyról írt feldolgozása, de a többieket is szeretné megszerezni. Egyúttal kérte, hogy azokat a disszertációkat, amelyek a német egyetemeken Magyarország történetére vonatkozólag megjelentek, küldesse meg a nagyszombati kollégiumban kezdeményezett „magyar történeti múzeum"-nak, hogy kiegészíthesse ott őrzött gyűjteményét. A küldött könyvek árát pozsonyi barátai útján fogja kiegyenlíteni. Kaprinai minden követ megmozgatott, hogy az említett múzeumot gyarapítsa. Nem hallgatta el, hogy ha az elődök is ezt tették volna, az ő idejében a gyűjtemény anyaga már sokkal gazdagabb volna. Barátsága jeléül Palma Ferenc Károly jezsuitának ugyanabban az évben közzétett munkáját, a Heraldicae regni Hungáriáé speciment küldte Schwarz Godofrédnak. Kaprinai beszámolt a saját kutatásairól is. Magyarország res diplomaticájának és numizmatikájának feltárásán dolgozott. Már 1767-re remélte, hogy legalább egy rész napvilágot láthat, és ezzel biztosítja a munka folytatását, még ha közben véget is érne az élete. A nagyszombati említett gyűjteménnyel az a célja, hogy a saját munkáját, de az utódokét is segítse.

11 Kaprinai a res diplomaticán oklevélkiadást értett. Valóban 1767 és 1771 között közreadta Hunyadi Mátyás uralkodása első négy évének okleveleit kritikai kiadásban.

12 De ezzel meg is akadt a vállalkozás. Ő maga ezután még másfél évtizedet élt, de a jezsuita rend feloszlatásával életkörülményei megváltoztak, és a res diplomatica terén a folytatás elmaradt. Még szélesebb baráti köre volt Pray, Györgynek, aki a jezsuita adatgyűjtők munkáját folytatta, több egyháztörténeti tanulmánya jelent meg, de érdeklődéssel fordult Magyarország története felé, amelynek keretében ma is használt nagyszabású feldolgozásai és forráskiadványai láttak napvilágot. Pray jelentős okleveles anyagot nézett át, tájékozottsága az oklevélkritika terén és a külföldi diplomatikai irodalomban kiemelkedő volt. 1770-ben Johann Georg Schwandtner, a bécsi Udvari Könyvtár őre, akinek a magyarországi elbeszélő források kiadásában komoly érdemei voltak, Pray kérdésére kereste a választ, hogy I.. András oklevelét miért tartja gyanúsnak. De az érdemi döntést elhárította magától: nem mer semmit sugallani, mert Prayt tartja a legtájékozottabbnak, aki nemrégen azzal dicsekedhetett, hogy a magyar királyok négyezer oklevele és pecsétje volt a kezében. Schwandtner bevallotta, hogy ennek a tizedrészét ha látta, igaz, hogy azok csupa eredetiek voltak.

13 Pedig Schwandtner is kitűnő szakembernek számított, később esélyesnek tartották a bécsi 10 Levelei Kaprinai Istvánhoz, 1766. dec. 9., 1767. ápr. 12. EK Kézirat. G. 116. 11 Levele, 1766. dec. 19. Uo. G. 116/2. 12 Stephanus Kaprinai: Hungária diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad regis Hungáriáé. I—

II. Viennae, 1767—1771.