Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 489 ki. Pálffy a reá ruházott hatalom gyakorlásáért, az általa kiadott intézkedésekért az uralkodónak volt felelős. A megyei gyűlések tartását már ezt megelőzően október 27-én betiltották. A november 5-i legfelsőbb kézirat azután elrendelte a megyei bizottmányok és a sz. kir. városi képviselőtestületek feloszlatását és a megyei kormányzót (főispánt, főispáni helytartót vagy az ezek képében működő kir. biztost) tette meg a megyében és sz. kir. városokban az összes közigazgatási, bíráskodási és adóügyek felelős irányítójává. A provizórium, ahogyan a november 5-én bevezetett rendszert nevezték, a közigazgatásban az alkotmányos jogok felfüggesztésével újabb abszolutisztikus, bürokratikus kormányzatot vezetett be. Pálffy Móric röviddel hivatalba lépése után, új „ügykezelési rendtartást" adott ki a helytartótanács számára, majd a megyei kormányzók számára kibocsátott ^ügykezelési utasítás"-ában a megyék ügyvitelének reformját rendelte el. Ezzel a közigazgatási hatóságok ügyvitele — a magyar ügyviteli nyelv megtartásával — lényegében a Bach-kori hatóságok ügyvitelének módszereit követve alakult át, s ezután már nem is igen változott egészen a kiegyezésig. A helytartótanács ügyvitelének átalakítását megkönnyítette Pálffy számára, hogy az irodaigazgatói.teendőket ellátó öreg Havas József tanácsos politikai okokból — néhány más tanácsossal együtt — mindjárt a provizórium kezdetén visszavonult. Az új irodaigazgató Hueber Zsigmond, a Bach-korszakban a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság helytartóságának tanácsosaként vezette az ottani kebelbéli ügyosztályt, s látta el egyben az irodaigazgatói teendőket. Hueber — az 1848 előtti helytartótanácsi hagyományokat képviselő Havas Józseffel szemben — a Bach-kori burokra--^ cia módszereihez szokott hozzá. Hueber röviddel új funkciójának átvétele után felszólította Németh János segédhivatali igazgatót (akit a helytartótanács a volt cs. kir. helytartóság személyzetéből vett át), dolgozza ki a helytartótanácsban bevezetendő új ügykezelési rendszer tervezetét, még pedig az érintett segédhivatalok vezetőivel egyetértésben. Németh tervezete 1861. december 3-án kelt, és— érthető módon — erősen magán viseli a Hauerféle ügykezelési utasítás hatását. Az irattár vezetője, Lászy József a tervezettel nem értett egyet. Németh ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a feloszlatott ún. összpontosított cs. kir. helytartóság iratainak kezelését az általa javasolt rendszer szerint sokkal kisebb létszámú személyzet is rendesen el tudta látni, holott a helytartóság ügyforgalma nem volt sokkal kisebb a visszaállított helytartótanácsénál. Lászy Józsefbe a régi helytartótanácsi irattári hagyományok hosszú, négy évtizedes szolgálata alatt, amelyet megszakítás nélkül ezeknek az iratoknak a kezelésével töltött le, annyira begyökereztek, s oly mértékben meg volt győződve ennek az irattári rendszernek a tökéletes voltáról, hogy véleménye szerint nem csak Németh tervezetétől, „de általában minden további változástól kellő eredmény nem remélhető". Pálffy Móric ezek után december 17-én elnöki levelet intézett Hueber tanácsos irodaigazgatóhoz. Ebben leszögezte, hogy „a m. kir. helytartótanácsnál jelenleg követett kezelési modor a kor igényeinek meg nem felel, s az ügyvitel gyors menetét nagy mérvben hátrálja". Ezért felszólította őt, készítse el az ügykezelés egyszerűsítésére és célszerűbb rendezésére kiadandó utasítást, s azt neki jóváhagyás végett mutassa be, egyben tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az új „kezelési modor" 1862. jan. 1-vel életbe léptethető legyen.

49 49 OL D 191. (Abszolutizmuskori levéltár, M. kir. helytartótanács, Elnökségi iratok) III. A. kútfő, 1861:13 491. alapszám.