Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.
444 Rácz Béla umba, aki addig a Mérnökök és Technikusok Szakszervezetében tevékenykedett pártja megbízásából. Forbáth 1945. május 2-án foglalta el a helyét. Megérkezésig a jóvátételi ügyekben a Gyáripari osztály vezetője, Szele Mihály járt el. Szele és néhány beosztottja azonban Forbáth megérkezése után is részt vett a jóvátételi ügyek tárcaközi, illetve a kétoldalú tárgyalásokon, egyeztetőkön. Bár a Jóvátételi Osztály (V/l.), már a minisztérium ideiglenes szervezeti felépítésében is szerepelt, Forbáth megérkezéséig nem hogy vezetője, de személyzete sem volt. Az osztály fokozatos kiépülésével párhuzamosan az ügyek is fokozatosan átkerültek Forbáth kezébe. 44 Az energikus Forbáth a jóvátételi ügyek fontosságára és jelentőségére hivatkozva, egyre több ügykört igyekezett hatáskörébe vonni. Széles jogkörre való törekvése nemcsak a minisztériumon belül, hanem a társtárcáknál is visszatetszést keltett. Forbáth a szerveződő osztály körébe vonta a kerületi miniszteri biztosok irányítását és felügyeletét ellátó csoportot is, melyet rövid időn belül osztállyá fejlesztett fel. Ugyancsak hatáskörébe vonta az iparindítási hitelek és a jóvátételi előlegek felülbírálási és engedélyezési jogát. A feladat ellátására szintén külön osztályt állított fel. A jóvátételi feladatok elsőbbségére hivatkozva mind több alkalommal avatkozott be a Gyáripari, valamint az Anyaggazdálkodási osztályok ügykörébe. Az olajbányászat beindítása, a termelés zavartalan biztosítása és az olaj szakszerű elosztása a minisztérium teendői között központi kérdésként szerepelt. A lispei olajkutak 1945. április 13-án szabadultak fel, és Takács az említett feladatok sikeres megoldása érdekében már a Minisztertanács április 25-i ülésén Olajkormánybiztosság felállítását javasolta. Kezdeményezését a SZEB is messzemenően támogatta. 45 Május közepére a minisztériumban Olaj gazdálkodási osztályt állítottak fel, melynek a vezetője Gombosi Zoltán (SZDP) lett, ásvány olajbiztosi minőségben. Gombosi megbízatását a SZDP vezetése is megtárgyalta, mivel őt a párt gazdasági visszaélések miatt 1935-ben kizárta soraiból. Gombosi 1915. júniustól 1935-ig, a kizárásig SZDP funkcionárius volt. A visszavételét többen ellenezték, de a vezetőség végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy szoros ellenőrzés mellett jó szolgálatot tehet a pártnak mint olajos szakember. 46 Ugyanis 1921. évtől aSteaua Magyar Kőolaj Rt., majd 1931—1944-ig a Nyírbogdányi Petróleumfinomító Rt. cégvezetője volt. 47 A minisztériumon belül az egyes osztályok hatásköri túllépései, következésképpen a hatásköri összeütközések napirenden voltak. Az ügykörök az osztályok között egyre jobban összekuszálódtak. Takács kezéből napról napra csúszott ki a minisztérium vezetése. Pedig éppen az ellenkezőjére lett volna szükség, mert a Vörös Hadsereg egyre több gyárat, üzemet adott vissza az Iparügyi Minisztérium közbejöttével a tulajdonosoknak. A katonai gyárparancsnokságok 1945. július 1-vel teljesen megszűntek. Az új helyzet a minisztérium élére Takácsnál erélyesebb, koncepciózusabb, lendületesebb, nagyobb szakértelemmel rendelkező személyt követelt. Takács helyett 44 Forbáth Róbert visszaemlékezése — saját gyűjtés. 45 Pl. Arch. 253/1—25. 46 Uo. 283/7—13. 4 ' UMKL Ip. M. 3316/1945. ein. Gombosi nem tagadta meg önmagát. A két munkáspárt egyesülését többed magával elutasította. Az SZDP R Gárda Október 6 utcai székházában tovább működtek, mint szociáldemokrata párt. A szakadárokat ellenséges tevékenységükért letartóztatták és elítélték. 1953-ban szabadult, majd disszidált.