Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.

438 Rácz Béla és élelmezését is. Gálék a munkára jelentkezetteknek fizetés helyett csak segélyt tudtak folyósítani abból az összegből, melyet a minisztérium számvevősége az Iparügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó különböző hivatalok páncélszekrényeiből gyűjtött össze. Az önkéntes társulás alapján létrejött Beszerzési Csoport működését 1945. februárban kezdte meg. Tevékenysége ekkor még a bejáró tagok részére beszerzett hatósági liszt- és kenyérosztásban merült ki. 1945. március 23-án kezdte el ebédeltetési akcióját.

25 A csoport 1945. április közepére kb. 3500 fő ellátását biztosította. A minisztérium alkalmazottain kívül ellátta a tárca alá tartozó hatóságok és intézmények beosztottjait és az alkalmazottak családtagjait is.

26 A Beszerzési Csoport megalakulása előtt hozták létre a Munkaerőgazdálkodási Osztályt, melynek az volt a feladata, hogy a jóvátételi és újjáépítési munkálatokban részt vevő, valamint a fontosabb közszükségleti cikkeket gyártó üzemeket munkaerővel ellássa. Az Osztály ezt a feladatot csak a legnagyobb nehézségek árán tudta megoldani.

27 Gál László az elé tornyosuló feladatok megoldására új embereket nem vett fel a pesti részleghez. Takács felvételre nem adott neki felhatalmazást. Takács Debrecenben is csak a legszükségesebb személyzetet vette fel, mivel az volt a határozott elképzelése, hogy az újjászervezett Iparügyi Minisztérium személyzetének elsősorban a horthysta iparügyi minisztérium állományából kell kikerülnie.

28 Takács, véleményünk szerint, a politikai megbízhatóság rovására a kelleténél jobban előtérbe állította az ún. szakértelmet. E szemlélet alapján utasította Gál Lászlót arra, hogy szedje szárnyai alá a Horthy-korszak iparügyi minisztériumának politikailag nem kompromittált személyzetét, szervezze meg a minisztérium visszamaradt munkaerőit és „a legmesszebbmenőleg biztosítsa azt, hogy minél több érték maradhasson és állhasson rendelkezésünkre." Takács belső instrukciói következtében Gál László senkit sem bocsájtott el, vagy függesztett fel állásából.

29 A miniszter március hónapban több ízben járt a fővárosban. Már február második felében is fel akart utazni, de erre más irányú elfoglaltsága miatt nem került sor. Az elmaradt látogatást levéllel „kárpótolta", melyben elsimerő szavakkal emlékezett meg Gál László eredményes tevékenységéről, s arra utasította személyes megbízottját, hogy „Igyekezzen továbbra is összeköttetést tartani fenn a szakszervezetek vezetőivel, hogy ez az összeköttetés elmélyülhessen."

30 Az előbbiekben rámutattunk Takácsnak a horthysta szakemberekhez való indokolatlan ragaszkodására. Az idézett sorok viszont azt mutatják, hogy Takács tudatosan és gondosan törekedett arra is, hogy a szakszervezetek tekintélye, befolyása mindjobban érvényesüljön a magyar iparigazgatásban. A budapesti részleg jó két hónapos tevékenysége hasznos volt. Létével ösztönzőleg hatott az iparra. Elősegítette a főváros és környéke gazdasági egységei, gyárai között megszakadt kapcsolatok létrejöttét. A gyárak, vállalatok és az érdekvédelmi képviseletek képviselői számos kérdésben tájékoztatást, támogatást, nehézségeik megoldásához pedig segítséget kaptak. Takács Budapestre költözésekor — április 8 — adott sajtónyilatkozatában megállapította: az Akadémia utca 12. sz. alatti házban 25 UMKL Kelemen államtitk. ír. sz. n. 28 Uo. Ip. M. 218/1945. ein. 27 PI. Aren. 246/1948. 28 Gál László, dr. Kovács G., dr. Szívós. István visszaemlékezése — saját gyűjtés. 28 Gál László visszaemlékezése. 30 Uo.