Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Páhi Ferenc: Az abszolutizmus közigazgatásának első évei Szentesen, 1849–1853 / 407–416. o.

> Az abszolutizmus közigazgatásának első évei Szentesen (1849—1853) 415 létén a csendőrség vette át. A korábbi megyei karhatalom: a csendbiztosok és pandúrok működése ezzel megszűnt, — a politikailag alkalmas személyeket azonban közülük át lehetett venni a csendőrség kötelékébe.

45 Az ezzel egyidejűleg életbe léptetett új városi rendszer, a már idézett Községi Rendtartás megszüntette az „önállású" városi kapitányságokat és egyéb községi rendőrségeket, — és megszüntetve ezzel a városkapitányi állást is, a helybeli rendőri tevékenység vezetését a tanács feladatává tette.

46 1853 elején ennek megfelelően Szentes egy rendőrtiszt vezetése alatt egy káplárból és 12 lándzsásból álló rendőri személyzete „a tanács segéd orgánuma lévén, a tanács által teljesítés végett hozzá utasított rendőri ügyeket a cs. kir. csendőrség jogaiba avatkozás nélkül kezeli. Felügyeletet gyakorol a városi éjjeli őrök felett, kezeli továbbá és őrzi a városi fogházakat."

47 E rendőri tevékenység részleteit azután igen szemléletesen írja le a városi tanács egy még 1852-ben kelt megyefőnöki rendeletre adott jelentése. „A város belhatára őrzése tekintetéből az eddig 49 egyénbe felállítva volt éjjeli őrséget, felsőbbi jóváhagyás reményében 80-ig szaporítottuk, s az ezekre való szigorú felügyeletre, valamint a netán történhető rablás esetében mindannyiszor, úgy egyébként is a közbátorság állapotáról időnkint adandó jelentésre a kapitányi hivatalt — mint a városi rendőrség fejét — elutasítottuk. Jelentjük továbbá, ^hogy ugyancsak e tárgyban Megyefőnök Úr Őnagyságától 9072 sz. a. kibocsátott rendeletet következőkép teljesítettük: ugyanis 1. pontjára nézve a gyanús, rovott vagy más büntetett személyeknek minden válogatás nélküli összeírását kapitányi hivatalra bíztuk, mely hivatal az innen nyert értesülésünk szerint ezeknek névjegyzékét tekintetes főszolgabíró úrnak és a helybeli csendőrségnek már meg is küldötte légyen. A 2. pontra: A rovott emberekre való szigorú fölügyeletet ismét a kapitányi hivatalra bíztuk. Ugyané pont irányában híresztelés [hirdetmény—P.F.] tétetvén arra, hogy a rovott embereknek a most említett hivatal tudta és írásos engedelme nélkül a város belhatárából távozni tilalmas. A 3.-rá: Az e pontban meghagyott teljesítendőket, nevezetesen a tanyai, pusztai s egyéb lakházakban lakóknak ház- és tanyaszámjukkal együtt összeírására Molnár Imre tanácsnokot kiküldöttük, mely összeírás — a lakosságot erre nézve házankint és templomok előtt eszközölt híresztelés útján főiszólítván — folyamatban van, és hogy e pontban foglalt azon meghagyásnak, miszerint minden gazda köteleztetik hajlékában lakóknak neveit írott cédulára felfüggeszteni, elég tétessék, ezen köteleztetést az illetőknek híresztelés útján kötelességévé tettük. A 4-re: A tiszai rév, mind a Kurcza híd város biztosoknak legszorosabb felelet terhe alatt meghagytuk, hogy esteli 6 órától reggelig a cs. kir. katonaság-, csendőrség- és közhivatalnokokon kívül senkit a Tiszán átszállítani ne merészeljenek, gyanús és rovott, vagy egészen ismeretlen embereket pedig semmi időben. Az 5-re: A lóháton járás-kelés tilalmát nyilvánossá tettük, s a polgármesteri hivatalt a lóháton járás-kelés megengedését tartalmazó engedelemnek előforduló esetek alkalmával! kiadására megbíztuk. Többire: Ezen főnöki rendeletnek meg nem tartói irányában 6. pont alatt kiszabott büntetésre közhíresztelés által a lakosságot figyelmeztettük, s azoknak szoros megtartására fölszólítottuk."

48 Közben ismét kiadták a vízijárművek megszámozásáról és nyilvántartásáról szóló rendeletet, kibővítve azzal, hogy J5

a töltéseken vezető országutak mellett a zöldelő nádasok 60 ölnyire beégettessenek."

49 S mivel a hatóság — nem is minden alap nélkül — feltételezte, hogy a betyárok segítői elsősorban a pásztorok, az alkalmazásban levő pásztorok igazolványt, ún. „pásztorlevelet" kaptak annak igazolására, 45 Uo. 1986/1851. 46 Uo. 791/1852. . *

7 Uo. 218/1853. 48 Uo. 2673/1853.