Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Oltvai Ferenc: Nagylak község megalakulása, 1920–1922 / 391–406. o.

398 Oltvai Ferenc kendergyári munkás 32 áztató 22 kocsis - 3 fűtő szolga kovács raktárnok tatarozó lakatos kötélgyártó kőműves főgépész felügyelő 6 Összesen 72 A 72 háztartást, illetve családot fenntartó munkás a gyár állandó létszámát jelenti. Ezek háztartásában 277 családtag él, akik helyben laknak. Rajtuk kívül egész évben bejáró munkásokat foglalkoztat a gyár, általában 200—250 főt. A gyár munkáslétszáma az 1930-as években 450—500 munkásból állott. . A gyár irányítását és adminisztrációját végezték: igazgató 5 családtaggal tisztviselő 5 családtaggal termelési felügyelő 5 családtaggal mérnök 5 családtaggal A 4 háztartásban 20 családtag élt. A felügyelőket (hat) a munkásokhoz számítottuk, mert azok voltak. Keresetük nem sokkal haladta meg a munkásokét. Munkavezetők és egyben felügyelők, akik a vezetés szándékait keresztülviszik. A munkában elöljárnak, életformájuk a munkásoké, gondolkodásban néha szolidárisak velük, felelősek voltak a termelési feladatok teljesítéséért. A vasúti állomási szolgálatot 10-en látták el. 2 állomásfőnök 9 családtaggal 1 pénztárnok 2 családtaggal 1 gyakornok 1 családtaggal 6 vasúti őr v

38 családtaggal 10 alkalmazott 50 családtaggal A 6 vasúti őrt a munkások közé-számítjuk. Valamennyien népes családot, 5,6,7 gyermeket nevelnek. A „gyárközség"- kezdeti éveiben a gyáriakon, földműveseken és a vasutasokon kívül a községi jegyző és a tanítónő képezte a polgári értelemben vett középosztályt, a gyári alkalmazottakkal, és a tisztviselői beosztásban levő vasutasokkal. A csendőrőrs 6 főből állt. A községben elfoglalt helyük hivatásuknál fogva sem lehetett más, mint a dolgozó osztályok haladó politikai és szociális törekvéseinek elnyomása. Megtelepítésük önként adódott abból, hogy ott a gyár. Korábban Nagylakon tartózkodtak. A gyár biztosított részükre helyiséget. A csendőrség megtelepítése és a községi igazgatási központ létesítése szoros kapcsolatban állott egymással. A gyár helyi vezetőségének, de meg az igazgatóságnak elemi érdeke volt, hogy a két szervezeten keresztül a gyár üzemmenetét mind az igazgatáson keresztül, mind a fegyveres hatalom eszközeivel biztosítsák, amikor annak szüksége felmerül. A birtoklási viszonyok a határmenti községekre jellemzőek. A birtokosok több mint fele a régi Nagylakon él. Onnan műveli földjeit, és mint kettősbirtokos jár át Magyarországra. A nagylaki elöljáróság 1921-ben 180 olyan romániai lakost tartott nyilván, akik földjeik megművelésére átjárnak. Magyar részről közel 40-en kaptak átjárási engedélyt Romániába, ugyancsak földjeik megművelésére. A nehézségek miatt elterjedt a bérbeadás. Az igazgatást az is nehezítette, hogy a határ egy része 11 km-re volt a létesülő központtól. Ez a határrész a nagylaki Ugar-föld. Igazgatása elsősorban az adókivetésben és beszedésben merült ki. Adatokat a nagy távolság miatt nehéz volt a tanyai lakosoktól beszedni. Az Ugar-földiek 1927-ben kaptak iskolát.

80 Az új Nagylak körüli földek az ún. Balatán 30 Csanád—Arad—Torontál vármegye Közig. Biz. jelentése az 1927-ik évről. Makó, 1928. 99. old.