Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Lengyel Alfréd: Győr megye és város igazgatásának demokratikus továbbfejlesztése, 1948–1954 / 341–358. o.

350 Lengyel Alfréd A tanácsrendszer gyökeréből eredő, demokratikus centralizmus követelménye "mindezek ellenére — elsősorban persze az MDP központi vezetőségének helytelen és ellentmondásos politikája miatt — bizonyos elfajulásokat eredményezett, mégpedig olyan irányban, hogy a központi szervek (a minisztériumok) egyre több feladatkört igyekeztek összesűríteni a saját munkaterületükön, holott egy 1952-ben kelt minisztertanácsi határozat, ezzel kapcsolatosan egészen más álláspontra helyezkedett: „Fel kell lépni minden arra irányuló törekvés ellen, hogy a helyi tanácsok hatáskörét a központi hatalom hatásköre és tekintélye rovására növeljék, illetve gyakorolják,, valamint az^ olyan törekvés ellen, hogy az egységes tanácsi szervezetet széttagolják és a tanácsi szervezetből egyre több feladatot emeljenek ki."

30 S ez a tendencia nemcsak közigazgatási vonatkozásokban éreztette hátrányos visszahatásait, hanem gazdasági tekintetben is, főleg a helyi jellegű vállalatok tanácsi kezelésbe adása szempontjából. Győrött pl. hiába hangzottak el ebben a kérdésben — több alkalommal is — ilyen célzatú felszólalások, a helyzet az volt, hogy a felsőbb szervek inkább csak a gyengébben menő, legtöbbször deficittel dolgozó vállalatokról mondottak le a tanács javára. De hasonló jelenségek voltak megfigyelhetők megyei vonatkozásokban is, sőt a túlzott központosítás, mely a minisztériumok analógiájára idővel a megyei tanácsok működésében is érvényesült, különösen a községek viszonylatában, az utóbbiak munkamenetében bizonyos sematikusságot, a helyi adottságokat, problémákat figyelmen kívül hagyó tevékenységet eredményezett. Az MDP szektás vezetősége és végrehajtó szervei részéről megkövetelt program-előírások (mezőgazdasági munkálatok állása, begyűjtés eredménye, adófizetési helyzet, békekölcsönjegyzés stb.) ugyanis annyira igénybe vették egy-egy tanácsülés, vagy végrehajtó bizottsági ülés idejét, hogy lokális kérdések megvitatására nem is maradt lehetőség. De még ezeknek a tárgypontoknak az előkészítése is, sok esetben nagy nehézséget jelentett a községi tanácsok számára, mivel a bürokratikus kinövések az alsóbb szintű igazgatás vonalán, nem egyszer áttekinthetetlen, sőt egymásnak ellentmondó helyzetet teremtettek. Győr-Sopron Megye Tanácsa az 1952/53-as esztendők fordulóján már úgy igyekezett segíteni az említett bajokon, hogy bevezette az egyes tanácsi osztályok között és azokon belül is a koordinálás kötelezettségét, ami gyakorlatilag abban állott, hogy a kiadásra kerülő rendeleteket csökkentett számban, a kellően végrehajtott előzetes összeegyeztetés után lehetett csak expediálni. A Megyei Tanács végrehajtó bizottságának 1952. december 17-i ülése erre vonatkozólag az alábbi indokolást foglaltatta jegyzőkönyvébe: „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az alsóbb tanácsnál azt a munkát, amit itt bent egy egész csoport lát el, esetleg egyetlen dolgozó végzi. A. mezőgazdasági osztálytól pl. november 21-én 14, november 22-én 24 rendelkezés ment ki a járások felé. Ezek a számok arra mutatnak, hogy ezen a téren komoly tennivaló van. Ha ugyanis a megye és járás elmulasztja a megfelelő koordinációt, akkor a községi tanácselnök végeredményben egyetlen napon 24 fajta rendelkezést kap kezéhez, kizárólag mezőgazdasági vonalon."

31 Erősen éreztette a tanácsok munkájának káros következményeit az a helyzet is, hogy a tömegkapcsolatok kiépítése, kiszélesítése terén — megfelelő felső utasítások hiányában — mulasztások, helyenkint lazaságok voltak észlelhetők. Igaz, hogy ebben az I. tanácstörvény hiányosságainak is része volt, mert a hatáskörök konkretizálása kapcsán nem rajzolódtak ki eléggé világosan a tanácstestület feladatai, de főleg a 30 Beér J. i. m. 202—203. 31 GYSmL: 1.: Győr-Sopron Megyei Tanács V. B. jegyzőkönyvei. 1952. 51. sz. (Beszámoló a IV. negyedévi munkaterv végrehajtásáról.)