Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.
326 Leblancné Kelemen Mária Hogy Nagy Zsigmond valóban birtokában volt a levéltári anyag alapos ismeretének, bizonyítja az 1851 januárjában a megyefőnökhöz küldött jelentése. Ebben először beszámol a levéltárban található jegyzőkönyvekről, majd ismerteti az iratanyagot, mely ekkor két fő csoportba volt besorolva: „a közigazgatási és törvénykezési osztályozatú" iratok csoportjába. Ezek közül az első nagyjából azokat az iratokat tartalmazza, melyek jelenleg a közgyűlési iratok különböző állagait képezik, míg a második csoportban a jelenlegi törvényszéki és ügyészi iratokat találjuk. Ő is ismerteti az 1790-től kezdődő iratanyag kútfőbeosztását (melyet Nagy Ferenc korábbi jelentéséből már ismerünk), nála azonban a XIII-as kútfő már nem szerepel. Nagy Zsigmond jelentése világít rá arra, miért csak 1820-ig készült el az iratoknak ezekbe a kútfőkbe való besorolása. Mint írja, az „1790-ik évről fellyebb elősorolt osztályzatok szerint lévén a megyei levéltár rendezve 1819-ik évig tökélletesen. 1819-ik évtől fogva pedig 1848-ik évig a közbe jött forradalom által félbeszakasztott lajstromozás, kötetezés, és általános rendezés, — melly több mint félig készen van, — eszközölendő fennmarad. —" Említést tesz jelentésében arról is, hogy szükség volna a levéltár célszerű, használható rendezésére, „mutatja ezt leginkább a tapasztalás, és tanúsítják úgy a közigazgatásban, mint a törvénykezésben előfordulni szokott majd meg nem győzhető gyakori hivatalos rendeletek és magány megkeresések". 21 Mindennek ellenére a későbbiekben mégis hanyagsággal vádolták, úgy, hogy 1854. január 16-i dátummal hivatalos előterjesztést volt kénytelen összeállítani önmaga védelmére a Pozsonyi Kerületi Főtörvényszék Elnökségének címezve. Ebből az előterjesztésből kitűnik, hogy „a megyei levéltár magárahagyatva, egy hatóságnak sem lévén egyenesen alárendelve,... mindenki követelőleg lépett fel. Az egyik 24 óra, a másik 2X24 óra, s más egyéb határ idők alatt tellyesítendő utasításokat küld a hivatalnak... Sokszor napokat tölt el a levéltárnok kereséssel... s minden siker nélkül és munkálkodásának semmi nyoma sem látszik. Ily helyzetben találkozható aztán a körülményeket nem ismerő egyén, ki gondolja..., hogy a levéltárnok mit sem tesz. ... a levéltáros a megyei mindkét nemű telekkönyveket is kezelte... Ehhez járulnak a betáblázási, eladósodási ügyek, ezek jegyzőkönyvbe vezetése, lajstromozása. Betáblázási kivonatok adása. Ezekre a munkákra egy külön hivatal felállítása volna szükséges. És ezt a levéltári hivatal tellyesíti kinevezés és fizetés nélkül." Ezért kéri előterjesztésében, hogy végre nevezzék ki és állapítsák meg a fizetését, mivel ez a kérdés már hat éve megoldatlan. 22 Erre nem került sor, ugyanis hivatalát 1854. szeptember 28-án, a végleges szervezés következtében elvesztette. 1854—60 között „a levéltár közvetlenül a vármegye székhelyén működő törvényszék alá rendeltetett és gondozója 1—2 kivétellel mindenütt szakértelem nélküli „offizial", sőt diurnista lett, akinek az utasításokat a törvényszék egyik bírája adta". 23 így a nógrádi levéltár a Balassagyarmaton székelő megyetörvényszék fennhatósága alá került. 1857-ben a Pozsonyi Főtörvényszék által kiadott 7614. számú utasítás szabta meg a levéltárakban az elkövetkező' években folytatandó rendezési, rendszerezési, sőt bizonyos mértékű selejtezési munkákat. Az utasítás szerint az eddigi beosztáson ax NmL Nógrádi Császári Királyi Megyehatóság (megyefőnök) iratai 4713/1851. sz. 23 Nagy Zsigmond előterjesztése, Kézirat. OSzK Fol. Hung. 1333 (ld. 14. sz. jegyzet). 23 Főglein A.: Iratpusztítás... i. m.
