Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára / 297–318. o.

314 Kopasz Gábor alól is. Az olyan jobbágyok, akik szövéssel foglalkoztak, háziszőttesekkel is adóztak a földesuraságnak.

25 2. A sok és súlyos úrbéri járandóság ellenében az uradalmak viszonylag nagyon kevés ellenszolgáltatást nyújtottak a jobbágyközségek lakóinak. Ha már egy-egy lakóházban több család összezsúfolódott, házhelyeket osztottak ki részükre. Zselicszentjakabon erre is csak az 1858. évi úrbéri egyezség alkalmával került sor; a zsúfoltan lakó volt jobbágycsaládok részére 1000 négyszögöles házhelyeket biztosítottak, mert a lakosok nagyon „elcsaládosodtak" (elszaporodtak), s ennek következtében a házak egymás hegyén-hátán épültek.

26 Bizonyos napokon az uradalmak megengedték jobbágyaiknak a fagyűjtést az erre a célra kijelölt erdőkben. Egyébként a királyi, helytartótanácsi és a kamarai rendeletek is biztosították a jobbágyoknak, hogy hetenként kétszer tűzre való száraz fát gyűjtsenek az urasági erdőben (faizás). A közalapítványi jószágkormányzóság uradalmai a jobbágyoknak sertéseik hízlalására, makkoltatásra bérbe adták az urasági erdőket. Az egyes uradalmak és jobbágyaik között kötött makkoltatási szerződéseket a gazdászati kerület jószágkormányzója hagyta jóvá. A makkoltatási szerződésekkel kapcsolatban elkészítették a jobbágyok sertésösszeírásait, a hízók számbavételét (conscriptio saginatorum). A makkbér "összegének felét a jobbágyoknak előre ki kellett fizetni. A szükséges ólak, pásztorkunyhók, szállások elkészítéséhez a fát az uradalom adta. Az öreg sertések után 48, a süldők után 24 krajcárt kellett makkbér címén fizetni. Tilos volt a makkot rázni, vagy karóval leverni. Ha tilosba tévedtek a sertések, mindén sertés után 1 forint kártérítést kellett az uraság pénztárába befizetni. A makkoltatási szerződéseket a jobbágyközségek részéről a bíró és az esküdtek írták alá, s ellátták a községek pecsétjével.

27 A pécsváradi közalapítványi iratok azért is értékesek, mert gazdag adatokat nyújtanak a mezőgazdasági termelésre, a terményfajtákra és az állattartásra. A közalapítványi jószágkormányzóság befolyást gyakorolt nemcsak az uradalmak gazdálkodására, de a telkes jobbágyok földművelésére is. A termérrydézsma lajstromokból kitűnik, hogy a szokásos gabonaféléket — búzát, rozsot, ennek keverékét a kétszerest, árpát, zabot — termesztették a lakosok. A vajszlói és mágocsi vallásalapítványi uradalmak községeiben jelentős len- és kendertermesztés is folyt. Harc község éves szerződése kikötötte, hogy a méznek, viasznak, vajnak, lennek, kendernek, dohánynak vételében, vagy eladásában az uraság ne háborgassa a jobbágyokat. Termeltek tehát dohányt is a pécsváradi jószágkormányzóság uradalmaiban. A lakócsai uradalom iratai között is van dohánytermesztési szerződés: eszerint kizárólag dohánytermesztési célra adta bérbe az uradalom három egymás utáni évre az erre a célra kijelölt földeket.

28 A XVIII. század utolsó évtizedétől kezdve vannak adataink arra, hogy Baranyában és Tolna megyében is el volt terjedve a dohánytermesztés. Ezt mutatják a baksai, a pécsváradi, a mágocsi és a szekszárdi uradalmak iratai. Sőt nemcsak az uradalmak, hanem a telkes jobbágyok is foglalkoztak a dohány termesztésével. A 25 Uo. sz. n. (1788. jan. 19.) 28 Uo. Lakócsai uradalom, zselicszentjakabi iratok, sz. n. (Úrbéri törvényszéki irat.) 27 Uo. 52/1856. sz. 28 Uo. 115/1853. sz.