Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára / 297–318. o.

A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára 311 1874-ig, hiszen a káptalanok és konventek hiteleshelyi működését az 1874. évi XXXV. te. szüntette meg és a kir. közjegyzőkre ruházta a volt hiteleshelyek feladatait.

11 De átszármaztak a pécsváradi közalapítványi uradalmakra és a jószágkormányzóságra a megszűnt apátság, kegyúri jogai és kötelességei, átvette annak úriszéki bíráskodását, dézsmaszedési, robottartási és minden olyan szolgáltatási jogait, amelyek a földesuraságokat megillették. Ami a kegyuraságot illeti, dologi jellegű kegyuraság volt ez, amely a birtokhoz volt kötve. Miután az apátság megszüntetésével a birtok átszállt a közalapítványra, a birtokkal együtt átmentek a kegyúri feladatok és jogok is. Tehát az alapítványi uradalmaknak és jószágkormányzóságoknak ugyanúgy kellett anyagilag gondoskodni a kegyúri egyházközségekről, plébániákról, iskolákról, azok épületeiről és alkalmazottairól, mint ahogy az apátságok, vagy a szerzetesrendi uradalmak gondoskodtak. Az ilyen egyházi épületeket jókarban kellett tartani, szükség esetén újjáépíteni, az alkalmazottak fizetéskiegészítéséről, földilletményéről, tüzelőellátásáról intézkedni. Az uradalmaknak joguk volt az egyházi számadásokat megvizsgálni és bele szólhattak a kegyúri javadalmas állások betöltésébe. Bár Mária Terézia urbáriuma 1767-ben szabályozta az úrbéri viszonyt a jobbágyok és a földesurak között, a pécsváradi apátság — Jegalább is eleinte — nemigen igazodott ehhez, hiszen még 1768-ban is külön úrbéri szerződést (contractus urbariaHs) kötött a romonyai jobbágyokkal, amely 17 pontban sorolta fel a jobbágyok szolgáltatásait.

12 A közalapítványi javak jószágkormányzósága a jobbágyi szolgáltatásokat az országos jogszabályok alapján követelte meg és hajtotta végre. Amikor ezeket később az 1833—36. évi országgyűlés szabályozta, ezekhez a törvényekhez alkalmazkodott. Az 1836. évi törvénycikkek egykorú kinyomtatott példánya megtalálható a közalapítványi, iratokban.

13 A közalapítványi uradalmak átvették az apátságtól az egész földesúri hatósági jogkört. Megvolt az apátságnak a főbenjáró bűncselekményekre kiterjedő joghatósága is, mint amilyen a halálbüntetés kiszabása (ius gladii). A pécsváradi közalapítványi iratok fogoly- és bűnügyi tabelláiból kitűnik, hogy a közalapítványi uraság is pallosjoggal bíró (iure gladii pollens) földesúri hatalom volt, vagyis úriszéke a főbenjáró bűntettekre a halálbüntetést is kiszabhatta.

14 Az úriszékek jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy pallosjoggal rendelkezett a szekszárdi alapítványi uradalom is, amelyet a megszűnt szekszárdi apátságtól mint földesúrtól vett át az alapítványi jószággal együtt. Sőt eredetileg a zselicszentjakabi apátságnak is megvolt a pallosjoga. Az úriszék volt a földesúr törvényszéke, amelynek határozatai ellen meghatározott esetekben a megyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. Az uraság székének x

l Baranya megyében a pécsváradi apátság fennállásáig két hiteleshely (locus credibilis) működött: a Pécsi Káptalan (Capitulum Ecclesiae Quinqueeccíesiensis) és a Pécsváradi Apátság Konventje (Conventus Monasterii Varadiensis). A pécsváradi monostor megszűnése után a pécsi káptalan egyedül maradt meg a megyében hiteleshelynek 1874-ig. 12 Baranya m. Lt. Pécsváradi közalapítványi iratok. Pécsváradi úriszéki kontraktusok, 101/1768. sz. — Még az apátság idejéből megmaradt iratban az apátság mint földesúr szabályozta a fogatos és a kézi robotot, a kilencedet, a tizedet és ezek behordási módját, az aüodiális földekkel kapcsolatos külön robotot, s a hosszúfuvarokat, a pénzbeli árendát, a jobbágy telkeken fölüli földek után járó nyolcadot és ezek robotjait, a csirke, kappan, tojás, vaj, bárány, gida, méhkas szolgáltatásokat, a diaetális költségeket, a jobbágyok fahasználatát és~a káros vadakra engedélyezett vadászatát. 13 Uo. Mágocsi uradalmi fiskális iratai, 15/1837. sz. 14 Uo. Pécsváradi uradalmi fiskális, úriszéki iratok, 30/1826. sz.