Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára / 297–318. o.

300 Kopasz Gábor zását is. 1793-ig ugyanis utóbbiak is, a pécsi kamarai adminisztráció irányítása alá tartoztak. E birtokok közül a dunaföldvári egyetemi alapítványt — mint már említettük — Mária Terézia 1769-ben adományozta az egyetemnek. Előző tulajdonosa bencés monostor volt, amelyet a hagyomány szerint II. Béla király alapított feleségének az emlékére. Mint királyi ^alapítású apátság, nem tartozott a pécsi püspök alá, hanem az alapító király az esztergomi érsek joghatósága alá helyezte. A már említett három község tartozott hozzá: Földvár, Kér, Kömlőd. Az apátság konventje hosszú ideig hiteleshelyként is működött. A dunaföldvári apátság a XII. század végén hosszú ideig tartó birtokpereket folytatott a pécsi püspökséggel. A szekszárdi tanulmányi alapítvány eredetileg szintén bencés apátság volt, amelyet 1061-ben alapított I. Béla király. Gazdag alapítású kolostor volt, mert birtokai nemcsak Tolnában voltak, hanem átterjedtek a Duna balparti sárközi részére is, nevezetesen Fájsz községre. A kolostor konventje hiteleshely volt. I. Béla királyt is a szekszárdi monostorban temették el. A fajszi székben nemes jobbágyok éltek (praedialisták), akiknek jogait külön szerződések, jogszabályok védték, és jogaik biztosításába olykor az országgyűlés is beleszólt. A török uralom után a XVII. század végén került sor az apátság újraszervezésére, amelyet Mérey Mihály esztergomi kanonok, szekszárdi apát végzett el. Mivel azonban Mérey II. Rákóczi Ferenc híve volt, I. Lipót 1703-ban az apátságtól megfosztotta, és a szekszárdi apátsági javakat a nagyszombati egyetemnek adta. A szatmári béke után azonban az uralkodók újra visszaállították az apátságot és neveztek ki élére apátokat. Mária Terézia végleg megszüntetvén az apátságot, javait újra a magyar egyetemnek adta. I. Ferenc azonban elvette az egyetemtől és 1799-ben a tanulmányi alaphoz csatolta.

4 A szekszárdi uradalomhoz a következő helységek tartoztak a Baranya megyei Levéltárban található közalapítványi iratok szerint: Szekszárd, Palánk puszta, Mözs, Öcsény, Grábóc, Janya puszta, Fájsz. A fenti két Tolna megyei közalapítványon kívül volt még Tolna megyében egy olyan alapítványi uradalom is, amely nem tartozott a magyar közalapítványok közé: a bátai teréziánumi alapítvány. Éppen azért gazdászati vezetés céljából sem utalták a pécsváradi jószágkormányzóság, illetve az ezt megelőző közalapítványi gazdasági irányító szerv, a pécsi kamarai adminisztráció alá. A bátai apátságot a hagyomány szerint I. László király alapította. Mint királyi alapítású monostor, ez sem a pécsi püspök, hanem az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Mivel később magánszemélyeknek adományozták, magánkegyuraság alá került. III. Károly 1728-ban Koílonics Zsigmond bécsi érseknek adta, aki 1751-ig bírta az apátságot és viselte a bátai apáti címet. A bátai monostorhoz a következő helységek tartoztak: Báta, Nyék (Alsónyék), Decs, Pilis (Sárpilis), Bátaszék. Mária Terézia királynő a bátai apátsági javakat a bécsi Teréziánumnak adta. Hogy a bátai teréziánumi alapítványi uradalom gazdászati kormányzás szempontjából sem tartozott a pécsváradi főtisztséghez (jószágkormányzósághoz), mutatja az is, hogy önálló iratfondjával a pécsváradi közalapítványi iratok között nem találkozunk. Csupán egyes levélváltásaira akad példa a pécsváradi gazdászati kerület főtisztségével, vagy a szekszárdi uradalom tiszttartójával és fiskálisával. 4 Sörös Pongrác i. m. 53—69. oldal.