Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.

284 Komjáthy Miklós Ebben a „vizek feletti lebegésben" a konkrét politikai, társadalmi erők és az államközösség százados formáinak együttes nyomására szilárdult meg a dualizmus államberendezése. A fentiekben az utóbbi tényező alakulását figyeltük. Különösképpen annak két elemét. Az egyik a magyar rendek törekvése volt, hogy a Habsburg-tartományokkal való unió csupán az érdekek ténybeli közösségére, de ne ezeknek az érdekeknek közös jogalapjára épüljön. A rendi szabadságjogok, kiváltságok, a rendi alkotmány védelmében megakadályozták a „vegyes ügyek" alkotmányjogi szabályozását, jogon kívül helyezték, nemegyszer jogellenessé tették a Magyarországgal közös ügyeket intéző központi hatóságok működését, s ezzel útjában álltak a birodalom két felét összefogó, magasabb állam („Oberstaat") kialakulásának, A másik ily tényező, hogy a magyar rendek mindig uralkodójukkal állottak szemben. A király, ill. a dinasztia volt számukra az együttműködő fél, nem pedig a birodalom tartományai. „Középkorias" államszemléletükkel nem fért össze a „birodalmi" ügyek központi hatóságokkal történő intézése, csupán az, hogy a király szuverénül határozza meg, kiket kíván meghallgatni ezeknek az ügyeknek eldöntésében. Azokra az 1867-es, sem nem osztrák, sem nem magyar minisztertanácsokra, amelyeket a kiegyezésnek magyar, ill. osztrák törvényerőre emelése előtt tartottak, az uralkodó szuverenitásának a feudalizmusból örökölt jogával élve hívta meg a magyar, ill. az osztrák minisztereket. így működött a ki nem kristályosodott politikai helyzetben ez a sem nem osztrák, sem nem magyar, sem nem közös szerv, amelyet a jogilag konstituálódott, közös minisztertanáccsal szemben, leghelyesebb talán együttes, vagy Beust kifejezésével, vegyes minisztertanácsnak nevezni, s amelynek jegyzőkönyveit e minisztertanácsok funkciója alapján méltán sorolunk a kiegyezésben létrehozott közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek közé. Oda kell sorolnunk, úgy gondolom, a fentebb előadottak alapján ez nem lehet kétséges, a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek közt regisztrált 1867. március 21-i, s április 1-i protokollumokat is.

23 V. A magyar rendeknek a vegyes ügyek intézésére szolgáló hatóságok közös jogalapjának megteremtését gátló, negativisztikus magatartása, a feudális államberendezés örökségeként, tovább hatott a dualista államapparátus központi kormányszervének megteremtésénél. Mi sem jellemzőbb erre, mint az 1867. XII. tc.-nek e kormányszerv, a közös minisztertanács hatáskörét megállapító definíciója (27. '§). A törvénycikk erre vonatkozó paragrafusa nem azt mondta meg, mi a közös miniszter23 Legyen szabad itt felhívnom a figyelmet arra, hogy nem minden miniszteri tanácskozás volt valóságos minisztertanács. Valóságos minisztertanácsnak csupán azokat a miniszteri konferenciákat tekinthetjük, amelyek az uralkodónak jóváhagyásra terjesztendő minisztertanácsi határozatokat és javaslatokat tartalmaztak s amelyeket az uralkodónak a protokoUumok tartalmát tudomásulvevő formulája zár. Az egyszerű miniszteri megbeszélésekről, tanácskozásokról készült feljegyzéseket, jegyzőkönyveket, amelyek nem tartalmaznak kormányhatározatokat, nem regisztrálták. „Die Archivierung der echten Ministerratsprotokolle in der Registratur des Kabinettsarchivs war sonach kein kanzleitechnischer Formalakt, sondern stand im engsten inneren Zusammenhang mit dem politischrechtlichen Charakter der Ministerratsprotokolle." (Rumpier, Helmut: Ministerrat und Ministerratsprotokolle, 1848—1867. —

Die Protokolle des österreichischen Ministerrates. Einleitungsband. Wien, 1970. 111.1.)