Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.

Két ismeretlen „közös" minisztertanácsi jegyzőkönyv 279 változtattak a tényleges helyzeten, nemcsak jogon kívülivé, hanem jogellenessé tették a központi kormányszervek magyarországi ügyintézését. Grzybowski nézetét tehát, amely szerint csupán jogon kívüli volt a Habsburgok kormányapparátusának magyaországi funkciója, s nem jogellenes, módosítanunk kell. Végső soron az ország védelmét ellátó birodalmi kormányszerveknek kormányzati és igazgatási ténykedését a magyar rendi alkotmány épségben tartásának követelése, a magyar rendek védekező, elhárító mozdulata szorította le a törvényes rendezés alpjairól, tette jogellenessé. De e „vegyesügyes" adminisztráció visszájáról nézve sem volt mentes a jogi nehézségektől. A király Magyarországot is érintő döntéseit, még ha azok meghozatalába magyar tanácsosokat nem is vont be, magyar királyi resolutiókkent magyar kancellár riája útján hozta a magyar és a Magyarországon állomásozó hadsereg nem-nagyar igazgatási szerveinek tudomására. A magyar belkormányzat önállóságának még ez a nem érdemi, pusztán formális tiszteletben tartása is törvényeinkben is kifejezésre jutó panaszokat váltott ki, így például, hogy a komáromi és a győri katonai adminisztráció nem fogadja el és nem hajlandó végrehajtani az uralkodónak magyar királyi kancelláriája útján írásba foglalt resolutióit.

11 A birodalomnak Magyarországéval közös ügyei közös szervekkel intézése, ha azt átmenetileg el is fogadták a magyar rendek, íme, mindkét oldalról nehézségekbe ütközött. Végül is azonban a perszonálunió legfőbb indítéka, a török elleni védekezés céljait szolgáló, állandó hadsereg, amely voltaképpen megszületésétől kezdve az érdekek ténybeli közössége következtében de facto közös intézmény volt, az 1715. évi VIII. tc.-kel alkotmányszerűen, yogoM belül is azzá vált. E hadsereg viszonyát a magyar hatóságokhoz azonban — mintegy jogon kívüli léte maradványaként — pontosan nem tisztázták és nem szabályozták. Ekkorra, 1715-re már a Habsburgok fiága örökösödésének 1687-es törvény beiktatásával a perszonálunió túllépett a Habsburgok jogara alá tartozó államok jogi értelemben vett véletlen kapcsolatán. Több volt immár, mint az uralkodó személyek communio incidens-e. Több volt elsősorban azért, mert ha akadozva is és a magyar rendi törvényhozás által el nem ismerten is, ténylegesen azonban a Habsburg-birodalomnak nem egy kormányszerve közös orgánumként működött; a hadsereg pedig már de iure is közösnek volt mondható. III. Ez volt a helyzet a Pragmatica Sanctio törvénybe iktatásakor. Az 1723-as törvény elfogadásának indítéka ugyanaz volt, mint a Habsburgok (I. Ferdinánd) királylyá választásának. Világosan bizonyítja ezt az osztrák és a magyar Pragmatica Sanctio szövegében mutatkozó különbség.

12 Az osztrák törvény nem említi az uniót, a magyar pedig nagy nyomatékkal emeli ki a mindenkori Habsburg-uralkodók alá tartozó országok együttes, megoszthatatlan és elválaszthatalan birtoklását. Mégpedig mint az idegen erőszakkal (contra vim externam) szemben való hathatós védelem legfőbb biztosítékát. A külső erőszak, ahogy a nevezetes törvény bevezetéséből egy11 1546: XV. te. 2. §. — Ennek az egyetlen, idézett adatnak, kétségtelen, csupán illusztratív értéke van. Ahogy az egész kérdéskomplexus, úgy e részest is még igen alapos, forrásszerű megvilágítást igényel. 12 tióman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar Történet. Budapest, 1939. (6. kiad.) 337. 1.