Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kállay István: Balassa Ferenc iratai / 247–271. o.
Balassa Ferenc iratai 265 fogja átvenni „Galícia és Lodoméria kormányjának rúdját". 115 Ebből az alkalomból — mint ahogy az más esetekben is történt — több jókívánság érkezett hozzá, illetve többen állásért folyamodtak 116 . A Galíciára és Lodomériára vonatkozó Íratok közül kétségkívül a legnagyobb jelentőségű a két tartomány 1773-ból való Einrichtungswerk-je 117 , valamint a galíciai rendőrigazgató által 1791. március 1—1792. február 4. között Bécsbe küdött titkos jelentéseinek tartalmi kivonatai. 118 1792—1793-ban Balassához, mint az udvari bizottság elnökéhez küldi jelentéseit Lembergből Sigmond Schwitzen királyi biztos. Schwitzen harmadmagával a számadásokat vizsgálta, elsősorban az „állami pénzek pocsékolása" szempontjából. Megállapítása szerint a túl sok útiköltség és napidíj 31 099 forinttal terhelte a galíciai kiadásokat. 119 1793-ban Balassa már arról írt előterjesztést, hogy a Galícia és Lodoméria helyzetével foglalkozó udvari bizottság „nem ért el semmit sem, csak kiadást okoz a kincstárnak, hasznot nem". 120 Az udvari bizottság 1793 végén megszűnt, alkalmazottait más kormányhatóságoknál helyezték el. 121 1797 őszén terjedt el a hír, hogy a felállítandó lengyel kancellária vezetését Balassa Ferenc veszi át. Ebből az alkalomból több gratuláció és álláskérő levél is érkezett. 122 1797. szeptember 17-én valóban megjelent a galíciai udvari kancellária megalakulását elrendelő királyi pátens. Ennek vezetője azonban nem Balassa, hanem a korábbi biztos, gróf Majláth lett. 123 Ennek ellenére Balassa élete végéig megőrizte galíciai kapcsolatait, még 1805—1807 között is számos levél érkezett onnan címére. 124 14. Titkos tanácsos (18. tétel). Balassa 1769. június 24-étől, titkos tanácsosi kinevezésétől 38 évig, egész haláláig az uralkodó valóságos tanácsadója volt. Azon kevés magyarok közé tartozott, kiktől nemcsak bel-, hanem külpolitikai kérdésekben is véleményt kértek. A legnagyobb ellenszenvet is talán e funkciójának gyakorlása váltotta ki a magyar rendekben. 125 Egy fondismertetés nem válallkozhat arra, hogy e 38 óv történetének összes főbb kérdéseit érintő titkos tanácsosi működését, az ezzel összefüggésben keletkezett iratokat ismertesse. Csupán néhány fontosabb kérdésre szeretném felhívni a figyelmet: a) Szerepe az 1790. évi nádorválasztásban. Az országgyűlésre, melyre még mint horvát bán kapott meghívót, Balassa nem ment el. Megbízottai azonban részletesen és folyamatosan informálták az ott történtekről. Az uralkodó kikérte véleményét a nádori jelöléssel kapcsolatban. Marczali szerint 126 „csupa olyan jelöltet ajánl, kikről jól látja, hogy nem fogják megválasztani. Magáról sem feledkezik meg, de csak a második helyre tűzi ki nevét". 1790. október 18-án kelt az a felségelőterjesztés, melynek eredeti példánya fennmaradt a Balassa levéltárban és melyben Balassa javaslatott tett a nádor választására. Ebben valóban ő szerepel a második helyen, de az első helyen Lipót főherceg. Mályusz Elemér munkájából tudjuk viszont azt, hogy Balassa egyik bizalmas hívének ösztönzésére adtak ki előbb latinul, majd magyarul 115 22. tétel, No 1563. 116 Uo. No 8252. 18. tétel, 1792. nov. 21. 117 18. tétel, 1773. júl. 118 Uo. 1790. 119 22. tétel, No 8082, 8110—8126. 120 18. tétel, 1793. febr. 3. 121 22. tétel, No 9974. 12 ^Uo. No 2949, 4294. 123 F. Walter i. m. 224—225. m 22. tétel, No 9110—9114, 10 001. 125 Mályusz i: m. 31—32, 50, 158. 126 Marczali i. m. 344—345.
