Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kállay István: Balassa Ferenc iratai / 247–271. o.

262 Kállay István Zágráb megye 1785-ben 300 Ft évi fizetéssel két ügyvédet vett fel a levéltár legrövidebb időn belüli jegyzékelésére. Pozsega megyére vonatkozik 1785-ből a megye tisztikarának névsora, a személyek rövid leírásával (vagyoni helyzet, nyelvtudás, minősítés). Ugyanez évben Markovics István alispán tanácsosi címe érdekében levelezett Balassa.

79 Megtalálható a megye szervezeti szabályzata is. Említést érdemel a varasdi harmincadhivatal 1785. évi bevételi naplója, Várasd megye szegényeinek 1788. évi falvankénti összeírása, a segélyezésükre fordított öszszeg megadásával.

80 1789-ben a megye egyik szolgabírája ellen beadott panaszok kivizsgálására bizottságot küldött ki Balassa, a bizottság jegyzőkönyve fennmaradt.

81 Az iratok jelentős része Balassa Ferencnek a báni méltóság alóli felmentésére vonatkozik. Kétségtelen, hogy Balassa nem volt népszerű a horvát uralkodó réteg körében,

82 sőt az is, hogy Balassának inzultus elől kellett menekülnie

83

. Az is kétségtelen tény azonban, hogy nem a népharag, hanem a kiváltságolt osztály, elsősorban a püspökök haragja miatt menekült, létbizonytalanságban hagyva saját alkalmazottait és ingóságait is.

84 Balassa a felmentést, az erre vonatkozó fogalmazvány tanúsága

85 szerint, maga kérte. Arra hivatkozott, hogy nem katona, ezért nem lenne képes háborús időkben a báni hadsereget vezetni. Felsorolta az addig viselt tisztségeit és a báni méltóságot „az uralkodó lábához" helyezte. A felmentés 1790. március 30-án Bécsben kelt

86 és 4000 Ft évi nyugdíjat állapított meg Balassa számára. Az országgyűlésre szóló meghívója azonban még a „horvát bánnak" volt címezve.

87 1790-ből való egy felségelőterjesztése, melyben az ellene felhozott zágrábi vádak miatt emelt panaszt. Az Összes megyék megkapták ugyanis a vádpontokat, melyek az ő becsületét sértették. Az 1618:68 törvénycikkre hivatkozott, mely szerint a mágnások nem az országgyűlésnek, hanem az uralkodónak feleltek.

88 Egy későbbi (1791— 1792) fogalmazvány-töredékből kitűnőleg az ellene emelt vádakkal a Kúria is foglalkozott, azok azonban nem igazolódtak be.

89 Kétségtelen, hogy Zágrábon nemcsak ellenségei, hanem hívei is voltak, hiszen illír udvari kancellári kinevezéséhez számos gratuláció érkezett onnan is.

90 12. Illír udvari kancellár (11. tétel). Az illír kancellária felállítását egyes történetírók

91 a temesvári kongresszussal hozzák kapcsolatba. Marczali szerint a kongreszszus — a legnagyobb valószínűség szerint — Balassától indult ki.

92 Ennek ellenére iratai között kevés, a temesvári kongresszusra vonatkozót találunk. Kapcsolatban állott a kongresszusra kiküldött báró Schmidfeld biztossal, aki neki jelentett.

93 79 Uo. No 683. 80 Uo. No 7578. 81 17. tétel, 1789. dec. 20. 82 Marczali i. m. 27, 181, 201. 83 HómanSzekfű i. m. V. 106. 84 22. tétel, No 4407. 86 18. tétel, én. (1785) 89 22. tétel, No 5739. 87 Uo. No 5908—5909. 88 18. tétel, 1790. S2ept. 10. 89 Uo. én. (1791—1792) 90 22. tétel, No. 9634. 91 /. H. Schwicker: Politische Geschichte der Serben in Ungarn, Budapest, 1880. 376. és Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, II. Budapest, 1954. 360. 82 Marczali i. m. 170. 93 22. tétel, No 8057—8071.