Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt, 1697–1704 / 211–240. o.

A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt (1697—1704) 215 a bécsi hivatalok, minisztériumok között az összekötő, közvetítő szerepét játszotta, egyikük működését sem találta eredményesnek. A kancellária és a haditanács iratváltásából 1697 júniusában világosan kitűnik, hogy a biztosok nem szedették be az utolsó hat hónapra esedékes adót, s a kerületi pénztárosoknak azt is megtiltották, hogy ami befolyt, abból valamit is továbbadjanak. A kancellária biztosította a haditanácsot, hogy a biztosok komoly intelemben részesültek, egyben pedig közölte a haditanáccsal Nádasdy Ferenc ellenvéleményét, aki szerint a hozzá tartozó dunántúli megyék az előírtnál többet fizettek be, s ő maga a regulamentum utasításait követte.

13 Más alkalommal a kancellária Nádasdyt kemény hangú dorgálásban is részesítette, ugyanúgy, mint nem egyszer Bercsényit. Nádasdy ugyanis tiltakozott az ellen, hogy királyi aláírás és pecsét nélkül kap kancelláriai utasításokat. A kancellária visszautasította a bírálatot, arra hivatkozva, hogy magától is pontosan tudja, mikor szükséges a királyi aláírás és pecsét, amit különben csak a hét bizonyos napjain lehet elnyerni. Sürgős intézkedések esetén erre nem várhatnak.

14 Nádasdy Ferenc az 1671-ben lefejezett országbíró fia volt, hivatásos katona, birtokai Bécshez közel feküdtek. Egyéni véleményét, vagy csak egy szűkebb rétegét, nem terjeszthette volna fel ilyen határozottsággal, ha nem áll mellette az „ország", a rendek közfelfogása. S mint tudjuk, ez esetben gyakran ismételt rendi igényről volt szó. A három bizottság ma ismert iratai A bizottságok működésének forrásai elsősorban saját irataik. Ezeknek ma csak töredéke ismert, egy másik részük elveszettnek látszik, ismét másik részük talán felkutatható. A levéltári anyag feldolgozói — a rendezők, leltározók csakúgy, mint a kutatók — ha tudnak a bizottságok létérői és tevékenységéről, kereshetnek és találhatnak is még további bizottsági iratokat, nem szólva a rájuk vonatkozó még sokkal nagyobb mennyiségű iratról. A Pozsonyi Bizottság saját irataiból megmaradt egy négy iratcsomóra terjedő, kb. 0,60 iratfolyóméter terjedelmű rész, a magyar kamarai levéltárban, „Commissio subdelegata Posoniensis" cím alatt. Törzsszáma E 118, évköre 1696—1704. A néhány darab 1696-os irat csak előirat. Két fő részre oszlik, a bizottsághoz beérkezett iratokra, s az onnan kiment iratok fogalmazványaira; ezek mellett egy jegyzőkönyv is van, ahova a fontosabb kimenő, olykor beérkező iratokat is bemásolták. A jegyzőkönyv az ülések lefolyását, a véleményeket, hozzászólásokat nem rögzíti. A beérkezett iratok egy része, külön csomóban, leirat, az udvartól, illetve a magyar kancelláriától, a Ministerialis Deputatiotól és Kollonics érsektől, valamint Esterházy Pál nádortól; 13 Conc. exp. 1697. június 20., No. 70. a magyar kancellária válaszfogalmazványa az udvari haditanácshoz, „de incassatione pecuniarum per dominos supremos commissarios provinciales intra sex mensium decursum non effectuata, eiusmodique pecuniarum insciis dominis commissariis collectione et erogatione, specificationisque praestitarum iam et adhuc restantium pecuniarum per perceptores non extradandae inhibitione per dictos dominos provinciales commissarios facta..." — 1697. június 8-án a király magukat a biztosokat rótta meg az adóhátralékok miatt. Conc. exp. Június hó, No. 86. 14 Uo. Február hó, No. 90.: „...sciendum sit...dominationi vestrae cancellariam sine ullius praescriptione officium suum bene intelligere..."; kollégái nem álltak elő hasonló kívánsággal, „quod nec a dominatione vestra...expectassemus et neque per eandem eatenus nobis praescribi ullo modo patiemur."