Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848–1849-ben / 187–209. o.

Az országos rendőrség ügye 1848—1849-ben 199 vezetésével Hajnik Pál tanácsost bízta meg. A minisztériumi rendőri osztály főnök­ségéről ekkor nem esett külön szó. 37 Szeptember 6-án, közvetlenül a szeptemberi for­dulat előtt nevezték ki véglegesen az „országos rendőri osztály" élére Hajnik Pált. 38 Itt a minisztériumi osztály és a budapesti alosztály minden bizonnyal együttesen értendő, annál is inkább, mert Szemere a törvényhatóságokat is felszólította a Haj­nikkal való együttműködésre, ami egyedül a budapesti alosztály vonatkozásában nem is történhetett volna meg. A törvényhatóságokhoz intézett, fentebb említett felszólítás inkább óhaj for­májában hangzik el, mivel a rendőrségnek vidéken saját emberei nem voltak. A vidéki rendőrségi ügyekről a Belügyminisztérium csak annyit tudott, amennyi a jelentésekbe belekerült. 1848-ban — ismereteink szerint — többet nem is ért el a kormány az országos rendőrség kérdésében. Arról azonban ismét van adatunk, hogy Szemere az alosztály létrehozása után továbbra is foglalkozott Budapest rendőrségének munkájával; továbbra is kereste azt a formát, amely a legjobban megfelelne. 1848. augusztus 30-án kelt, Hajnikhoz intézett utasításában 39 így körvonalazza elképzeléseit: „A rendőrséget odább kellene fejteni, tökéletesíteni, mert így állapodóban van... Pestet el fogják 20—30, Budát 15—20 kerületre osztani. E kerületeket a térképen kije­lölik, és nekem bemutatják. Választanak minden kerületben egyet, ki naponkint teendi tudósításait. Ez ha­zafiúi dolog. Ki buzgó, ingyen teljesíti kötelességét, ki nem teszi, nem teheti, havonkint 10—20 vfrt-t kap. Azon elemből választatik, mely azon kerületben legtúlnyomóbb. Minden 4—6 kerületre a mi biztosaink felügyelnek, ellenőrködőleg. Őket a mieink ismerjék, de ők ne a mieinket. A polgárok közül pedig mindenik elválall 5—10 kerületet, hogy azoktul a tudó­sítást esténkint vagy reggelenkint meghallgassa. Kiki, ön is, ezeket saját szállásán hallgatja meg vagy veszi ált a tudósítást. A többi polgárok pedig Önnek tesznek hol szóbeli, hol írásbeli tudósítást. Azon tisztelt polgárok magyarok, szabadságkedvelők, népszerű intézvények hívei..." Ezúttal részletesen kifejtette, hogy honnan jöhet a veszély, ami miatt erősíteni kell a rendőrséget: 1. „a német elem"; 2. a „bukott párt"; 3. „a harmadik áz egyenlő­séggel nem tud megbarátkozni... az adóval és újonccal izgat..."; 4. „az egyenlőségi és azzal rokon club munkálkodása". Sajnos, ezeknek a polgári megfigyelőknek és a budapesti hivatalban alkalmazott biztosoknak tevékenységéről szervezeti, ügyviteli vonatkozásban nem sokat tudunk. Jelen ismereteink alapján azonban annyi biztos, hogy fő feladatuk a hírek szállítása volt, amire Szemere az első perctől kezdve nagy súlyt helyezett. A kormány lemondása, Szemére távozása után Hajnik és Zoltán János állam­titkár — az év végén igen sokszor a másik államtitkár, Kemény Dénes — tartot­ták kézben az ügyeket. Nem sok és nem nagyhorderejű ügyek azok. amelyekről tudo­másunk van. Tudjuk, hogy 1848 októberében megfelelő személyzetet állandóan készenlétben tartanak Landerernél, hogy az OHB sürgős ügyiratait, rendeleteit szedj. 87 OL. H9. 1848: 751. ein. sz. 38 Uo. 1848: 838. ein. sz. 39 Uo. 1848: 806. ein. sz. 40 Janotyckh von Adlerstein: Archiv des ungarischen Ministeriums und Landesverteidigungs­Ausschusses... AÍtenburg, 1851. 3. köt. 744. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents