Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929) 177 akaratát tükrözte. Az ellenzék számtalan esetben felszólalt emiatt, s gyorsírók beállítását követelte,

71 természetesen eredmény nélkül. Különösen a költségvetési, pénztárvizsgálati, zárszámadási tárgyaknál lett viharos hangulatú a közgyűlés. Holly Géza például az 1923. évi novemberi közgyűlésen ezt kiáltotta az elnök felé, hogy „sohasem volt ekkora korrupció a Városházán, mint most."

72 Az ellenzék már ezekben az években olyan panamát sejtett, melynek feje egyben a város vezetője. Ezt nem is takargatták.

73 Személy szerint szólították fel Zavaros Aladárt, hogy az út, csatorna, közüzemi építkezéseknél tapasztalt hiányosságokról referáljon, és állapítsa meg a kárt elkövető személyeket. A polgármester ezért nem szívesen vett részt azokon a közgyűléseken, melyeken anyagi ügyek szerepeltek. 1928-ban. amikor a házipénztár következő évi költségelőirányzatát tárgyalni akarták Zavaros nélkül, a városházi ellenzék vétózott, és ezt 27 tag támogatta.

74 Csöppenszky Mihály 1928-ban kérte, hogy számoljon el a polgármester a járdaés utcaburkolásoknál kifizetett összegekről.

75 Kitűnik a felszólalásból, hogy a munkákról hevenyészett feljegyzések vannak, ugyanakkor a vállalkozók nagy összegeket vettek fel. Erre a célra használták fel a második Speyer kölcsönt, amely majdnem 2 millió aranykorona volt. Az ellenzék olyan nagy mértékű támadást összpontosít ezután Zavaros személye ellen, hogy annak súlya alatt fizikailag is összeroppant. Az oppozícióbán Ketskés Elek, Paulovits Béla jártak az élen: 1928. január 30-án a számfelülvizsgáló bizottság nem adta meg a felmentést a polgármesternek az 1926. évi házipénztár zárszámadására. Ugyancsak ellenálltak az 1927. és 1928. évi zárszámadások lezárásának is.

76 Ketskés — a számvizsgáló bizottság jegyzője — azt javasolta, hogy a vita kapcsán felvett iratokat a zárszámadásokkal együtt a belügyminiszternek küldjék meg, mivel a közgyűlés nem lát világosan a városi munkákban. Nem tudják, hány embert alkalmaznak, azt sem, hogy kiket; s a kifizetett munkabérek, napszámbérek elszámolása hiányos. Szabálytalanul kezelik a jóléti alapot, hiteltúllépés van a legtöbb előirányzaton.

77 Paulovits Béla — mint a számfelülvizsgáló bizottság elnöke — ugyancsak megerősíti az ellenzék részéről hangoztatott érveket. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a kérdéses évek pénztárvizsgálatai során tapasztalható a helytelen kezelés, hanem a korábbi években is fennállnak a közgyűlés által felvetett problémák. Ekkor azonban felállott Széchenyi Viktor főispán, és röviden vázolta, hogy a látszólagos hiányosságok az inflációból, s az azt követő idők nehézségeiből származnak. A főispán nem hitt az ellenzéknek, és úgy vélte, hogy ezek a támadások is a szokásos ellenzéki hangvételből adódnak, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen alkalommal sem Székesfehérvár város közgyűléséből. Sikerült is a felingerelt tagság egy részét lecsillapítani, és csak a kisgazdák és néhány kisiparos szavazott az ellenzék mellett. (54:23 volt az arány)

78 A közgyűlések azonban 1927-től egyre viharosabbak lettek; a polgármester már el sem készítette a két közgyűlés közötti időről szóló jelentését a törvényhatóság állapotáról, mivel annak megtárgyalása felingerelte az ellenzéket. 71 Uo. 1923—165. sz. 72 Uo. 1926—168. sz. 73 1924—1. sz. 74 Uo. 1928—226. sz. 75 Uo. 1928—99. sz. , 76 Uo. 1928—38. sz. 77 Uo. 1928—7. sz. 78 Ua. 12 Levéltári Közlegények