Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929) 167 pártba történt beolvadása után is. A város kisgazdamozgalmát a „Nagy-Gazdakör" fogta egybe. Ezt 17 esztendőn át Lits Ferenc, felsővárosi kisbirtokos vezette.

16 A kisgazdák ugyanakkor „képzett vezért" is kívántak maguknak. Ezt Paulovits Béla városházi tanácsnokban, 122 hold föld tulajdonosában lelték meg. Paulovits, akárcsak Holly Géza a városi hatalom megszerzésére törekedett. A kisgazdamozgalmat maga mögött érezte, s ezt kívánta felhasználni az országos politikai célok és a helyi sikerek elérésére is. Paulovits 1920 óta tagja a törvényhatósági bizottságnak, s ebben a minőségben szerezte meg a kisgazdák részére a fövenyi legelők bérletét, s képviselte érdekeiket a városi földek után szedett, s a város által megemelt bérösszegek ügyében.

17 A negyedik ellenzéki csoportot a szociáldemokraták alkották. 1919-et követően igén lassú volt a kibontakozás; de a Bethlen—Peyer-paktum hatására a szakszervezeti mozgalom élénkült, mivel a hatósági nyomás észrevehetően enyhült. A szociáldemokrata vezetők szakítottak az 1918—1919-es elvekkel, egyre többet hangoztatták az országra nehezült problémák megértését. Nemzeti alapon állóknak mondták magukat. Fekete István az építőmunkások országos szövetsége helyi szervezetének és a szociáldemokrata pártnak is az elnöke. A mozgalmat 85—90%-ban az építőmunkások szervezték, míg a bőrösök, nyomdászok, famunkások, szabók és sütők száma soha nem volt jelentős. ( A szakszervezetek 1922-ben ugyan sztrájkra szólítottak fel. Néhány bérkövetelő jellegű munkabeszüntetés volt is a 20-as években. Legnagyobb erejű és hatású az 1936. évben lezajlott építőmunkássztrájk volt.)

18 A Tanácsköztársaság megdöntése után a győztes ellenforradalmi rend az 1918. október 30 előtti jogállapotot állította helyre. Egy belügyminisztériumi leirat szerint — mely 1919. augusztus 8-án kelt — amíg a közigazgatás újjászervezése alkotmányos úton meg nem történik, mindazok az önkormányzati testületi szervek — így a törvényhatósági bizottságok is —, valamint azok az egyének, akik 1918. október 30-án akár a testületi szervek tagjaiként, akár választás vagy kinevezés alapján hatósági vagy hivatali jogkört gyakoroltak, kötelesek voltak működésüket azonnal megkezdeni. Székesfehérvár város törvényhatósági bizottságát legutóbb 1913-ban választották újjá. Ez a testület kormányozta a várost a háború alatt, s 1919 őszén lényegében változatlan összetételben vette át újra a hatalmat. A bizottság tagjai több éves, sőt évtizedes gyakorlattal rendelkeztek; ismerték a hatalom gyakorlásának fortélyait. Évente átlagosan 3—4 virilista és ugyanennyi választott bizottsági tag cserélődött ki. Az időszaki választásokat minden év végén ejtették meg, illetve egészítették ki a virilista névjegyzéket. Ipari munkás, agrárproletár, alacsonyfizetésű alkalmazott vagy tisztviselő a 135 tagú választott tag között nincs a bizottságban; tehát nincs képviselete a lakosság zömének a város parlamentjében. A városi burzsoázia képviseletének (virilisták) 135 fős csoportja a húszas években a következő rétegekből tevődött össze: 5 gyáros, 41 kereskedő, 25 háztulajdonos, 18 nagyvállalkozó, 19 középüzem tulajdonos, 4 földbirtokos, 10 ügyvéd, 5 orvos, 3 kisbirtokos, 1 közjegyző, 3 főtisztviselő, 1 gyógyszerész. Vagyonuk nagyságát korántsem lehet a megyei földbirtokosokéval összehasonlítani; a városi virilisták vagyona jóval kevesebb. Itt ugyanis az adó alapja a jövedelembevallás volt, míg a földbirtokos esetében a földek katasztrális holdja. A városi virilisták évtizedek óta prominens képviselőjüknek a német szárma16 Uo. 296. old. 17 Uo. 301. old. 18 Uo. Fejér megye politikai története, Kézirat, 195:—196. old.