Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.

150 Degré Alajos séget. így a királyi meghívó kihirdetésekor a bizottságnak kész elaboratuma volt, melyet a közgyűlés azonnal megvitathatott.

38 VI. A királyi meghívólevél kihirdetésének napján vagy legfeljebb másnap, de még ugyanazon közgyűlésen közfelkiáltással megválasztották a követeket, annak nyilvánvalójeléül, hogy a követek személyének megválasztása nem igényel hosszas fontolgatást és vitát, a lényeg az, milyen elvek képviseletét bízzák rájuk. Csak 1843. volt kivétel, amikor a követek megválasztását az utasítás elfogadása utáni közgyűlésre halasztották. Ugyanekkor ugyanis kiküldtek az első alispán elnöklete alatt egy bizottságot az instrukció kidolgozására. Ez a megbízás 1790-ben és 1792-ben még egészen komoly volt. A bizottságnak három-négy hét állott rendelkezésére, tehát összegyűjthették a szükséges adatokat, alaposan megvitathatták, formába önthettek.

39 A magyar jakobinusok pere, és az annak nyomán megerősödő abszolutisztikus törekvések természetes velejárója volt, hogy a kormány ilyen előkészítést nem tűrt, a bizottság már ugyanezen közgyűlésen, másnap vagy harmadnap bemutatta tervezetét, amit a közgyűlés rendszerint vátltozatlanul elfogadott.

40 Ez nem valóságos vita volt. Másként ilyen gyorsan a bizottság nem végezhetett, csak úgy, hogy a bizottság egyik tagja előre kidolgozott egy tervezetet, és azt bocsátotta vita alá. A bizottság változtatott itt-ott a bemutatott tervezeten. Ezt a fogalmazványokon található javításokból, beszúrásokból, törlésekből következtetjük. Csak feltesszük, hogy a tervezet szerkesztője valamelyik alispán lehetett, aki már jóval korábban látta a királyi meghívólevelet, így ismerte, milyen tárgyakat kívánt az uralkodó az országgyűléssel tárgyaltatni, de közigazgatási gyakorlatából jól ismerhette a felmerült panaszokat is, melyeket az utasításban sérelemként kívánt az országgyűlés elé terjeszteni. 1839-től kezdve — most már a megye saját kezdeményezéséből — ismét elegendő időt biztosítottak a bizottságnak a tervezet kidolgozására. A bizottság tagjait a kiküldő közgyűlés választotta, az elnöklő főispán, adminisztrátor, vagy a negyvenes években az első alispán javaslatára közfelkiáltással. Legalábbis a jegyzőkönyvekben semmi nyoma szavazásnak, erről való vitának. Pedig ha ilyen volt, azt nagyon gondosan feljegyezték, pl. az 1819. június 5-i tisztújításkor. 1811-beh és 1825-ben a bizottság tagjait egyszerűen az adminisztrátor nevezte ki, amit a rendek tudomásul vettek, tiltakozásoknak nincs nyoma. A bizottság elnöki tisztjét csak két ízben nem az első alispán látta eL Nevezetesen 1796-ban, mikor a kancellária kifejezetten megtiltotta, hogy Spissich Jánost követté válasszák. E tilalomba ő maga is beleértette a követutasítás kidolgozásában való részvételt is. Ekkor maga a főispán gróf Althan elnökölt. 1830-ban pedig az adminisztrátor „kegyeskedett a rendek kérésére az elnökséget elfogadni". A jegyzőkönyv barokkos alázatú fogalmazásába beleérthetünk egy nagyon csendes tiltakozást is. Az adminisztrátor nyilván felsőbb utasításra igyekezett a nyakas „ősi alkotmányvédő" Deák Antal első alispántól

41 elvenni az utasítás szerkesztésének feladatát. 38 Kjkv. 1839. ápr. 15., máj. 6. 1645. sz., (az országgyűlés június 2-án nyílt meg), 1843. febr. 13. 325. sz., ápr. 3. 1007. sz. (az országgyűlés május 14-én nyílt meg), 1847. aug. 30. 2603. sz. szept. 13. 3541. sz., okt. 4. 3613. sz. (az országgyűlés nov. 7-én nyílt meg). Az utasítást készítő bizottságot már aug. 30-án megválasztották, a királyi meghívó levelet csak szept. 13-án hirdették ki. 39 Kjkv. 1790. ápr. 4. 142. k, máj. 19. 286.1., 1792. márc. 26. 180.1., máj. 7. 248.1. 40 Ld. fentebb 37. jz. 41 Ferenczil. 15—17.1.