Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.

148 Degré Alajos szegénységük miatt is, hisz a nemes községekben maga a község volt a kegyúr, akit a templom, iskola fenntartása, a plébános és a tanító eltartása terhelt volna. És ha a jóakarat meg is volt bennük, erszényükből kevésre telt.

26 De nem voltak érzéketlenek a megyegyűlési szavazásokon való megvesztegetés iránt, és így kész prédául szolgáltak annak a pártnak, mely többet volt hajlandó fizetni.

27 A megye ügyét a magáénak érezte, fontosabb megyegyűléseken összlétszámának 80—90%-ával részt vett egy szűk körű réteg, mely Zalában 1819-ben mindössze 353 főt tett ki, az egész megyei nemességnek mindössze 7.8%-át. Általában táblabíróknak szoktuk őket emlegetni, de nemcsak a táblabírák tartoztak ide, hanem minden megyei tisztviselő, ideértve az esküdteket és járási adószedőket. Ezek száma ekkor már meghaladta a hatvanat.

28 Ide értették a nemes ügyvédeket, az uradalmak ügyészeit és más vezető tisztviselőit és az olyan birtokos nemeseket, akik még nem kaptak táblabírói címet. Erősen heterogén, a műveltség igen különböző fokain álló, de összetartó réteg. Az esküdtek közül csak annak volt az eleminél magasabb iskolája, aki előkelő család fiatal tagjaként a megyei tisztviselői pályát legalul kezdte. Az ügyvédeknek, uradalmi ügyészeknek, és kb. az 1820-as évek közepétől kezdve a főbb tisztviselőknek is ügyvédi vizsgája is volt, ami ekkor már nem csupán legalább a két éves jogakadémiai tanfolyam elvégzését, és némi vidéki gyakorlatot, de egy évi pesti jurátusságot is jelentett. Ez pedig nagyban hozzájárult a politikai műveltség alapjainak és testületi szellem kialakításának elnyeréséhez.

29 Rövidesen nemessége elismertetése után e csoportba került Babochay János kanizsai ügyvéd, a híres szabadkőműves orvos fia, aki egész életében a polgárság küzdelmeinek szószólója volt.

30 Ide tartozott az igen szerény vagyonú Spissich Sándor — nyilván apja tekintélye kapcsán. De a táblabírák sem mindig voltak vagyonosak. Nemrég derült ki, a táblabíróságára büszke, igen művelt Pálóczi Horváth Ádámról is, hogy igen szerény vagyoni körülmények között élt.

31 Ez a csoport — melyet 1819-ben „lovagi rend"-nek.neveztek, de az elnevezés nem gyökeresedett meg — maga is elhitte, hogy szilárdan kezében tartja a megye vezetését. Ez azonban nem volt egészen igaz. Egyrészt a csoport számos tagja még első generációban a parasztnemesektől származott,

32 és sok szállal oda kapcsolódott — sokszor nem csupán az esküdtek, de a főbb tisztviselők is, másrészt jelentékeny mértékben függött a nagybirtokos arisztokráciától is. Nemcsak a gazdatisztek és uradalmi ügyészek. A híres Spissich János is évekig volt jószágkormányzó.

33 Pálóczi Horváth Ádámról is kiderült, milyen mértékben függött előkelő barátja, gróf Szápáry Péter jóindulatától.

34 Sok kisebb tisztviselőnek egyedüli létalapja tisztviselői jövedelme volt, de a főbb tisztviselők is sokszor sajnálták volna jól jövedelmező állásuk elvesztését. Spissichről tudjuk, hogy az alispánságtól való elmozdítása után valósággal tönkrement, igen szerény életviszonyok közé került. Ez magyarázza, 28 Plánder 24. 1. 27 Degré: Szavazás, 128., 136. 1. Plánder 49. 1. 28 Zala megye 1833. ápr. 15-i közgyűlésén 52-en, 1848. márc. 15-én 51-en, Somogy megye 1824. máj. 3-i közgyűlésén 84-en jelentek meg. 29 Degré A.: Die Einführung der Advokatenprüfung und deren Einfluss auf die Juristenbildung in Ungarn. Acta Facultatis Juridicaé Universitatis Comenianae. Bratislava, 1969. 96. 1. 30 Csekey István—Degré Alajos: Babocsay József, Hévíz első ismertetője. Balatonfüred-Hévíz, 1960. 15, 19. 1. 31 Szentmihályi—Degré 68, 71. 1. 32 Csutorról Levéltári Szemle 1973. 1. sz. 58—59. 1. 33 Vörös I. 307. I. 34 Szentmihályi—Degré 70. 1.