Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Buzási János: Az Österreichische Geheime Staatsregistratur magyar vonatkozású iratai / 123–142. o.

126 Buzási János valószínűleg az. hogy valamiféle „változás, következett be a szervezetben, de ennek meghatározását az udvari kancelláriának a XVII. század utolsó évtizedében rendkívül gyér diplomáciai iratanyaga — legalábbis az, ami a bécsi Staatsarchivban reánk maradt — nem teszi lehetővé".

11 Az Österreichische Geheime Staatsregistratur iratanyagát az államkancellária megalakulása után ennek irattárában őrizték, majd valamikor a XIX. század folyamán — feltehetően az államkancelláriai iratok valamelyik részével együtt — kerülhetett be a Staatsarchivba. Itt hamar felismerték az iratanyag rendszerének fogyatékosságait, és a XIX. század végén hozzáláttak a regisztratúra felszámolásához. Az iratokat az akkor alkalmazott pertinencia-elv alapján kezdték szétosztani a teljes diplomáciai iratanyag főleg országok szerint rendezett nagy csoportjaiba (nationalia). A szétosztás már azáltal is nagy bonyodalmakat okozott, hogy a birodalmi kancellária országreferatúrákban kezelt diplomáciai irataival kellett összeolvasztani az osztrák udvari kancellária missziók vagy. tárgyalások szerint kezelt diplomáciai iratait. Gyakran megtörtént az is, hogy összefüggő ügyiratok egyes részei teljesen különböző országokra vonatkozó csoportokba szóródtak szét, és az amúgy is nehézkesen kutatható iratanyagban való tájékozódás most már teljesen lehetetlenné vált. A szétosztás így több kárt okozott, mint amennyi haszonnal járt. A munka egészen a századfordulóig tartott és az iratanyag közel kétharmadát érintette. Végül is befejezetlen maradt, sőt, a rendelkezésre álló darabjegyzék segítségével Lothar Gross a regisztratúrát 1919— 1941 között az eredeti állapotnak megfelelően majdnem tökéletesen rekonstruálta.

12 A regisztratúra, amelynek 112 doboznyi iratanyaga nálunk használt mértékegységgel mérve körülbelül 28 iratfolyóméterre terjed, lényegében tehát ma is az eredeti fascikulus/pars/sorszám rendszerben van és több egykorú vagy későbbi keletű segédlet alapján kutatható. -Mint már említettük, az Österreichische Geheime Staatsregistratur iratanyaga a magyar történetkutatás által aránylag kevéssé érintett terület. Először Szekfű Gyula adott róla rövid ismertetést a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv ismertetése keretében.

13 Az ismertetés felsorolja azokat a konvolutumokat, amelyekben magyar vonatkozású iratanyag van és megjelöli azok tárgyát. Ebben a tekintetben nem ad teljes képet, hiszen nem említ egy sor magyar szempontból igen fontos konvolutumot, többek között a II. Rákóczi György külpolitikáját egészen közelről érintő terjedelmes emlékiratokat, a Thököly-felkelők részére adandó amnesztia ügyében tartott konferenciák anyagát, a Kollonics Lipót és Caraffa tábornok között a császári csapatok túlkapásai miatt keletkezett viszályra vonatkozó iratokat vagy az Abele udvari kamaraelnök ellen hűtlen kezelés miatt indított vizsgálat iratait. Szekfű ismertetése nem egészen pontos az iratanyag provenienciája tekintetében sem, amikor megállapítja róla, hogy a diplomáciai iratok közül a legtisztább proveniencia, holott, mint láttuk, eléggé vegyes. Nem pontos abban a vonatkozásban sem, ahogyan a kutatáshoz rendelkezésre álló segédleteket megjelöli. Winter segédlete például az említett pertinencia szerinti szétosztás idején készült és a rekonstrukció után már inkább csak levéltártörténeti értékkel bír.

14 Az egyes pars-ok borítólapjain a következő magyar 11 Gross i. m. 306. 1. 12 Ludwig Bittner (szerk.): Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs, I. k. Wien, 1936. 398. 1. 13 Szekfű Gyula: A Házi, Udvari és Állami Levéltár Bécsben, Levéltári Közlemények, II. évf_ (1924/26—27. 1.). 14 Bittner i. m. 398. 1.