Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Buzási János: Az Österreichische Geheime Staatsregistratur magyar vonatkozású iratai / 123–142. o.

I AZ ÖSTERREICHISCHE GEHEIME STAATSREGISTRATUR MAGYAR VONATKOZÁSÚ IRATAI Az alábbiakban a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivnak egy, a magyar történetkutatás szempontjából is igen becses, de aránylag kevéssé ismert, vagy talán helyesebb lenne úgy mondani, kissé feledésbe merült külügyi regisztratúrájáról lesz szó. Az Österreichische Geheime Staatsregistratur keletkezése szorosan összefonódik az osztrák udvari kancellária működésének egy meghatározott, nevezetesen 1670—1690 közötti szakaszával. Az itt őrzött iratanyag összefüggéseinek megértéséhez szükséges ezért, hogy néhány sorban érintsük az osztrák udvari kancellária létrehozásának körülményeit és feladatkörének alakulását, legalább az Österreichische Geheime Staatsregistratur szempontjából fontos korszak végéig. A XVII. század első harmadában az európai politikai helyzetben, így a német birodalmon belül is, mélyreható változások mentek végbe. A német birodalom szemszögéből nézve a harmincéves háború a német birodalmi rendek és a Habsburg császári ház közötti viszály drámai csúcspontja volt, amely végül a császár és a rendek közötti viszony gyökeres átértékeléséhez, a hagyományos értelemben vett Német— római Birodalom felbomlásához vezetett. A Habsburg-ház hatalmi bázisának a birodalomról az osztrák Örökös tartományokra, illetőleg Magyarországra és Csehországra való áthelyeződése a régebbi múltban gyökerezik és lényegében két körülmény tette történelmileg elkerülhetetlenné. Az egyik a németországi reformáció forradalmi ideológiai köntösében megjelenő burzsoá társadalmi fejlődés, a másik a török birodalom részéről fennálló folytonos fenyegetés, összefüggésben azzal, hogy a Habsburgház Mohács után a török fenyegetésének kitett Magyarország és Csehország birtokába jutott.

1 Majdnem száz év telt el azonban addig, amíg ez az irányváltozás a birodalmi rendi intézmények, illetőleg a központi kormányszervek szervezetében és funkciójában is kifejezésre jutott. „Amikor II. Ferdinánd császár 1620 első hónapjaiban a birodalmi kancellária addigi osztrák osztályának önálló kancelláriává alakításával létrehozta az osztrák udvari kancelláriát, ez csupán következménye volt a megváltozott politikai helyzetnek. Úgyszólván csak első lépés

2 volt azon az úton, amely a Habsburg-házat az elkövetkező két évszázad során a német birodalomtól való egyre nagyobb mérvű elszakadáshoz vezette. A Habsburgok harca saját tartományaik protestánsai ellen, akik gyakran szövetségesre leltek a birodalmi rendek között levő hitsorsosaikban, továbbá a külső ellenségek elleni háborúk, arra kényszerítették a császárt, hogy politikáját az örökös tartományokra alapozza. Ehhez járult, hogy most már a Habsburg-tartományoknak a birodalomtól való elkülönülésével és az önálló osztrák államalakulat születésével jellegzetesen Habsburg—osztrák politikát 1 Vö. ehhez: Stephan Skalweit: Reich und Reformation. [Nyugat-]Berlin, 1967. a Gross itt kétségkívül szervezeti lépésre gondol.