Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 111 volna szükség annak megállapítása érdekében, hogy tevékenységük milyen hatást gyakorolt kortársaik és az őket közvetlenül követő generációk munkájára. Tekintélyes mennyiségben korunkra maradt másolat-gyűjteményeikhez a medievisták ma általában csak konkrét problémák tisztázása érdekében viszonylag ritkán fordulnak, nem tartozik az adatgyűjtés elengedhetetlen követelményei közé ezek szisztematikus átnézése. — Nem rendszeres vizsgálódás, hanem csupán gyakorlati tapasztalatok alapján a másolat értékét vegyesnek kell megjelölni. Gyatra szövegek között sok elfogadható és néha meglepően jó is található. E gyűjtemények ugyanakkor szép számmal tartalmaznak olyan szövegeket is, melyek eredetije nem maradt korunkra. Sok érdekességgel kecsegtető feladat volna ezek kirostálása a másolatok tömegéből. E kérdésről a későbbiekben még lesz szó. A magyarországi középkort lehetőleg teljes levéltári forrásanyagra támaszkodva kutatni kívánók előtt ma három nagy forráscsoport áll: 1. A korunkra maradt eredeti levéltári anyag, 2. a forráspublikációk (oklevéltárak), 3. a XVIII—

XIX. századi másolat-gyűjtemények. Arra a kérdésre, hogy ezek a forráscsoportok mily mértékig körülhatároltak, mily mértékben ismertek kereteik, milyen könnyen hozzáférhetők vagy megközelíthetők — nehéz röviden választ adni. Nem lehet vitás, hogyha valaki a kor teljes levéltári forrásanyagának átvizsgálására törekszik, nem kevés munkát kell fordítania arra, hogy az említett 3 forráscsoportba tartozó levéltári és könyvtári anyagot meghatározza (számbavegye az átnézendő oklevéltárakat és másodlagosan levéltári anyagot is publikálható kiadványokat), a számbavett bel- és külföldi — igen szétszórtan kezelt és megfelelő nyilvántartással nem rendelkező — anyaghoz hozzáférjen, hogy ezután elkezdje az érdemi kutató munkát, a forrásanyag átvizsgálását, s az őt érdeklő adatok összegyűjtését. Mályusz Elemér félévszázados hatalmas kutatói tapasztalat birtokában 1967-ben idézett tanulmányában javaslatot tett egy nemzetközi összefogással — a Potthast-féle Bibliotheca historica analógiájára — készítendő, valamennyi európai oklevéltárt megismertető „Archívum" elkészítésére.

27 Az „Archívum" országonként kívánja számbavenni nemcsak az önállóan megjelent oklevéltárakat, hanem a monográfiák függeléke gyanánt megjelent közléseket és a folyóiratok oklevél-közléseit, hacsak nem adalékszerűén töredékesek. A számbavétel a bibliográfiai adatokon túlmenően tételenként közölné az oklevél tár célját és jellegét, a közzétett anyag provenienciáját. a közlés módját ismertetné, hogy a kiadott anyag — természetesen teljességre való törekvés igénye nélkül — mely problémák megvizsgálásához tartalmaz szembetűnően jelentős adatokat.

28 Egy ilyen „Archívum" megvalósulása esetén a magyar medievisták is mentesülnének a kiadott és átnézendő forráspublikációk meghatározásának ma meglehetősen nagy feladata alól, mert az „Archívum" ezt a munkájukat lényegesen megkönnyítené. — S bár a kiadott források elmélyedő vizsgálata is vezethet eredményre, mert a nyomtatásban közzétett levéltári anyag is rengeteg adatot tartalmaz, ennek többszörösét rejti a kiadatlan levéltári anyag elsősorban a középkor utolsó századaira vonatkozóan. 27 Mályusz E.: i. m. 13—24. 28 Mályusz Elemérnek ez a nemzetközi érdeklődésre is számottartó javaslata francia nyelven is napvilágot látott. Les problémes des sources de l'histoire médiévale hongroise. (Publication des chartes médiévales.) Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. Tom. XIV (1968) pp.. 179—197.