Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Archivelor. Anul XLVI. (1969), XLVII. (1970) / 436–439. o.

438 Folyóiratszemle nek (aranyművesek, hentesek, szabók, vargák stb.), valamint a kereskedőknek, jogászoknak és orvosoknak sikerült szerephez jutniok a város közügyeinek intézésében. A közülük választott centumvirek tanácsa a maga korában haladó jellegű közjogi intézmény volt, mert sikeresen fékezte a patríciusok és a főtisztviselők túlkapásait. — OL. PESCARIU Felső Fehér megye. c. cikke vázolja a Mária Terézia közigazgatási reformjai során létrehozott, majd 1848-ban megszüntetett megye történetét. Bemutatja a megye levéltárát és a levéltári anyag sorsának alakulását 1924-ig, amikor azt a Kolozsvári Állami Levéltárban helyezték el. A cikk néhány értékesebb irat ismertetésével fejeződik be. — L. ROMAN Havasalföld helységei és lakossága az 1790—1791. évi kéziratos kartográfiai munkák fényénél c. cikke az osztrák megszállás idején M. Specht ezredes vezetésével összeállított katonai térkép és mellékletei felhasználásával igyekszik fényt deríteni Havasalföld lakosságának XVIII. század végi lélekszámára, területi elhelyezésére és gazdasági életére. A térképet jelenleg az Akadémia könyvtára őrzi. — S. IANCOVICI az Alexandru Satu vajda elleni összeesküvésről (1820. február) szóló tanulmánya rámutat, hogy Havasalföld utolsó fanarióta fejedelme elleni összeesküvés fanarióta- és bojárellenes programjában már erősen jelentkeznek az 1821. évi felkelés követelései. Az összeesküvés feje Raskovics Jovan szerb emigráns volt. — C. BUSE A galaci szabadkikötő létesítésének közvetlen következményeit (1837—1841) ismerteti. Miután a fejedelemségek 1829-ben megszerezték a külkereskedelem folytatásának jogát és a Fekete tenger mindenfajta lobogó alatt közlekedő kereskedelmi hajók számára megnyílt, 1837-ben Galacban nemzetközi szabadkikötő létesült. A cikk részben levéltári források alapján mutatja be azt a jelentős fellendülést, amelyet ez a kikötő Moldva és Havasalföld külkereskedelmének kialakulásában eredményezett. — G. D. ISCRU A havasalföldi falusi iskolák újbóli megnyitására irányuló kísérlet 1851—1853-ban c. tanulmányában kiemeli, hogy az 1838-ban megszervezett falusi közoktatás jelentős mértékben hozzájárult a forradalom előkészítéséhez. A falusi tanítók a forradalmi eszmék propagálói voltak és részt vettek az 1848-i eseményekben. A reakciós kormányzat a forradalom leverése után nyomban meg is szüntette a falusi iskolákat és a falusi oktatás csak 1857-ben — 8 évi megszakítás után — indult meg. Időközben Nifon Sevastias metropolita hivatalos jóváhagyás nélkül megkísérelte a népoktatás újbóli megindítását. Eddig alig ismert kísérlete nem sikerült ugyan, de a fejlődést így is siettette. — V. GROZAV a levéltári és könyvtári kutatások alapján összeállított tanulmánya teljes áttekintést nyújt az 1820—1877-ben külföldre küldött román ösztöndíjasokról. Megállapítja, hogy a diákokat részben középiskolai, de jórészt egyetemi tanulmányok folytatására küldték külföldre. A legtöbb diák Párizsba ment és elsősorban jogi tanulmányokat folytatott. Kiemeli a tanulmány Alexandru Ioan Cuza fejedelem érdemeit, aki közigazgatási reformjai végrehajtását tartva szem előtt, különösen sokat tett a román ifjak külföldi tanulmányainak lehetővé tétele érdekében.^ — P. CÍNCEA Adatok a paraszti örökbérlet történetéhez (1864—1921) c. tanulmánya a bukaresti Állami Levéltár iratai alapján nyomon követi az örökbérletet képező földek megváltásának történetét az 1864-es törvények meghozatalától az 1921-ben megjelent földtörvény végrehajtásáig. Csak az örökbérleti rendszer megszüntetése révén illeszkedhetett be a parasztság egésze a kapitalizmus társadalmigazdasági rendszerébe. —- I. SEFTIUC Románia diplomáciai tevékenysége a Lausanne-i konferencián (1922—1923) címmel a győztes nagyhatalmak, továbbá az ezek és Törökország, valamint a Görögország és Törökország közötti divergenciák elsimítása érdekében a román diplomácia által a Laussanne-i konferencián kifejtett békéltető, közvetítő erőfeszítéseket ismerteti jórészt kiadatlan külügyminisztériumi és egyéb levéltári dokumentumok alapján. — D. TINCULESCU és M. D' CiucÄ a G. H. Nicolaiasa-féle 114 darabból álló, 1500—1902. évi iratokat tartalmazó gyűjteményt, M. TIMBUS az Astra aradi szervezetének fondját, P. STAVARACHE pedig az Árkormánybiztosság 1942—1946. évi működése során keletkezett fondot ismerteti. — M. A. MEHMET és L. DEMÉNY Erdély XVII. századi történetére vonatkozó újabb török dokumentumok című cikke a Magyar Országos Levéltár F 126 Cista Diplomatica, Történelmiek című állagban őrzött 98 darab, 1620— 1689. évi török és tatár nyelvű Írat részletes regesztáját tartalmazza. — A Dokumentumok című rovatban C. CAZANISTEANU a romániai nyomdászok egyesületére vonatkozó dokumentumokat és az 1869. évi alapszabály szövegét, — GH. UNGUREANU a régi iratokban olvasható, de ma már nem használt kifejezések magyarázatának folytatását közli. — A Krónika rovatban a kutatókkal folytatott megbeszélésről, az állami levéltárak 1969. évi gyarapodásairól, a filmtár gyarapodásairól, a török iratok felkutatása érdekében szervezett bulgáriai tanulmányútról, Albánia levéltárairól, a külföldi kutatók munkájáról, és két levéltári kiállításról kapunk tájékoztatást. — Nr. 2.: A. SACERDOTEANU egy Prut menti községben 1812-ben talált ismeretlen keleti írással írt dokumentum fakszimilijét közli és előkerülésének körülményeit ismerteti abban a reményben, hogy így — a szakértők közreműködésével — a kézirat írásának és tartalmának rejtélye talán megoldódik végre. — M. DOGARU a havasalföldi fejedelmi kancelláriák pecsétéi 1715 és 1821 között című tanulmányában részleteseri ismerteti a havasalföldi fanarióta fejedelmek által használt pecsétek sajátosságait és fejjődését. A tanulmány nem kevesebb mint 51 pecsét pontos leírását és lenyomatának fakszimilijét