Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - IRODALOM - Bertényi Iván: Ottfried Neubecker: Kleine Wappenfibel. Eine Einführung in die Heraldik für Leute von heute. (Kis címer-ábécés könyv. Bevezetés a heraldikába a mai ember számára.) Konstanz, 1969. / 426–427. o.

426 Irodalom Nagy figyelmet érdemel Walter Pillich (Staatsarchiv Wien) tanulmánya a fából készült pecséttok alkalmazásáról. Megállapítása szerint az okleveleken függő pecséteket a korai időktől kezdve védték, a 12. században pl. puha ruhába ágyazták be. Ebben az időben a normann királyi kancelláriában már fa pecséttokot használtak. II. Frigyes császár szicíliai kancelláriája ugyancsak alkalmazott (olaj)fából készült tokgt. Németországban ennek ellenére ilyenek csak a 16. században kerültek alkalmazásra. A birodalmi kancelláriában viszonylag későn, 1559-ben vezették be először. A Staatsarchiven őrzött első fátok 1567-ből való. Az első tokok polírozatlan keményfából készültek, melybe a pecsétet belehelyezték. A tok alsó része homorú, teteje egyenes volt. A fátok alkalmazásának tetőpontja II. Rudolf idejére esik, ki maga is dilettáns esztergályos lévén, nagy tetszéssel fogadta a művészileg kiképzett tokokat. A 17. században megnőtt a fátok jelentősége. 1670-től kezdve a pecsétet belenyomták a fátokba. A 18. században a fémtok kiszorította a fát. Franz Gall, a bécsi egyetem levéltárosa, egy új, a 2. világháború után keletkezett tudományág, az insigniológia bevezetésének szükségességét hangsúlyozza. Insigniológia alatt a méltóság-, uralkodói, hivatali, rendi jelvényekkel, valamint a kitüntetésekkel foglalkozó diszciplínát érti. Tágabb értelemben hozzásorolja a zászlókat, egyenruhákat, rendjeleket, sőt a címereket is. Javasolja, hogy az Akadémia ismerje el az új tudományágat. A kötetben több magyar szerző is szerepel. Bertényi Iván a rangjelző korona elterjedéséről a Német Római Birodalomban és Magyarországon, Fügedi Erik a magyar arisztokrácia 15. századi mobilitásáról, Kubinyi András budai német polgárcsaládokról a középkor végén, rokonaikról Bécsben és a felnémet térségben, Radocsay Dénes néhány bécsi címereslevél stílusáról a késői gótika és renaissance korában, Tompos Ernő Dr. Lackner Kristóf soproni polgármester (1571—1631) életéről ír. A „Genealógia et Heraídica" mondanivalóját legjobban Hanns Jäger-Sunstenau, a Kongreszszus elnöke jellemzi: a kötet azt bizonyítja, hogy a genealógia és a címertan nemcsak olyan történeti segédtudományok, melyek tekintetüket a múltra vetik. Sokkal inkább arra törekszenek, hogy társadalmi tudományként megtermékenyítsék a rokon tudományokat: a tulajdontörténetet, biográfiát, antropológiát, művészettörténetet, jogtörténetet stb. A kötet azt mutatja, hogy a genealógia és a címertan nemzetközi kutatógárdája lépést tart a fejlődéssel. Az a tény viszont, hogy a kötetnek több szerzője van a szocialista országokból, ill. hogy onnan több jókívánság is érkezett a Kongresszus címére, azt mutatja, hogy a tudományos kapcsolatok ezen a téren is örvendetesen fejlődnek. Kállay István OTTFRIED NEUBECKER: KLEINE WAPPENFIBEL Eine Einführung in die Heraldik für Leute von heute Konstanz, 1969. 641. (Kis címer-ábécés könyv. Bevezetés a heraldikába a mai ember számára.) A heraldika napjainkban Európa-szerte ismét „divat". A délfrancia városok herold-jelmezes felvonulásait nyaranta a nézők tízezrei tekintik meg, az osztrák fiatalok ujjúkra varrva büszkén viselik városuk címerét, a szovjet egyetemisták kabáthajtókáiról a nagy történelmi múltú, ősi orosz városok címerei mosolyognak ránk. A címerek iránt a Német Szövetségi Köztársaságban is egyre fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg, s ennek kielégítése céljából nő a heraldikai témájú kiadványok száma is. A Kleine Wappenfibel szerzőjét aligha kell a címertan iránt érdeklődőknek bemutatni. Ottfried Neubecker a Német Heraldikai Társaság „Wappenrolle"-jének az igazgatója, akinek az utóbbi évek nemzetközi heraldikai és genealógiai kongresszusain a címerpajzs ideológiai funkcióiról és a „fantáziacímerek" valóságtartalmáról tartott előadásai nagy sikert arattak. Évek óta köztiszteletben álló tagja a Nemzetközi Heraldikai Akadémiának, egyszóval az otthoni és a nemzetközi tudományos körökben egyaránt komoly szaktekintélynek számít. Neubecker azok közé a tudósok közé tartozik, akik a komoly szakmai teljesítmények mellett-nem zárkóznak el a népszerűsítő munkától sem. Kitűnő érzéke van ahhoz, hogy a laikusok számára új fogalmakat egyszerűen, világosan ki tudjon fejteni. A szerző szakít a heraldikai kézikönyvek szokásos felépítésével: a címerek kialakulását tárgyaló részek után a sisakdíszeket, rangkoronákat stb. mutatja be, s csak azután kerít sort a címerképekre,