Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Friedrich Walter: Die österreichische Zentralverwaltung. Abt. 3: Von der Märzrevolution 1848 bis zur Dezemberverfassung 1867. Bd. 3: Die Geschichte der Ministerien vom Durchbruch des Absolutismus bis zum Ausgleich mit Ungarn und zur Konstitutionalisierung der österreischen Länder 1852 bis 1867. Bd. 4: Aktenstücke. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 54-55. kk.) Wien, 1970. / 421–422. o.

Irodalom 421 alakult ki és formálódott a polgári átalakulásért küzdő liberális ellenzék táborában az ország pénzügyi önállóságának a megteremtése és annak formájárál milyen elképzeléseik voltak. A kamara történetének korábbi, szélesebb sodrú tárgyalása éppen a reformkorszak évtizedeinél szűkül el a hivatal történetére. Igaz, az utolsó évtizedekben a kamara belső életéb n nem történtek lényeges változások, ügyviteli reformok, hatásköri módosítások. De talán e megállapodottság is kifejezlényeges történelmi folyamatot, nevezetes n azt, hogy mind Bécs, mind a magyar rendi hatóságok már képtelenek voltak az ország gazdasági és társadalmi életében kialakuló új feladatoknak jobban megfelelő igazgatási formák és módszerek kidolgozására, szemben a 18. század folyamán történtekkel. A reformok hordozói már új erők, a polgári átalakulás képviselői lettek. Végül még meg kell említeni Nagy István könyvének a kamarai ügyintézés, a hivatal belső életére vonatkozó gondos elemzését. A hatáskör tárgyi és területi bővülésének, a szervezet és ügyvitel változásainak kibogozása és nyomon követése különösen fontos olyan hatóság esetében, melynek levéltára csak részben maradt ránk a maga egykorú szerves rendjében. Az utolsó negyedszázadban a kamarai 1 véltárhoz több, a kutatás megkönnyítését is szolgáló segédlet készült. Nagy István könyve a szervezeti áttekintést nyújtja és ezzel mintegy kiegészíti az említett segédleteket, nagyban megkönnyítve a kutatók számára a kamarai levéltárban való tájékozódást. Vörös Antal FRIEDRICH WALTER DIE ÖSTERREICHISCHE ZENTRALVERWALTUNG ABT. 3: VON DER MÄRZREVOLUTION 1848 BIS ZUR DEZEMBERVERFASSUNG 1867. BD. 3: DD2 GESCHICHTE DER MINISTERIEN VOM DURCHBRUCH DES ABSOLUTISMUS BIS ZUM AUSGLEICH MIT UNGARN UND ZUR KONSTITUTIONALISIERUNG DER ÖSTERREICHISCHEN LÄNDER 1852 BIS 1867. BD. 4: AKTENSTÜCKE Wien, 1970. XV + 330, VII + 245 1. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 54—55. k.) Az 1968-ban elhunyt kitűnő szerző e két utolsó, posztumusz kötetét már halálos, szellemét egyre jobban gúzsba kötő betegségtől gyötörve írta. Bármennyire sajnálatos, hogy a kötetek színvonalán a szerző hanyatló erőinek nyoma megérzik, a történettudománynak kétségkívül nyeresége, hogy volt mét ereje befejezésükhöz, hogy az osztrák központi kormányzat történetének hatalmas, a magyarországi közigazgatás szempontjából is lényeges sorozata eljutott az 1867. évi kiegyezésig, s ezzel harmadik része is lezárult. E kötetek értékét olyan objektív adottságok is befolyásolják, amelyeket a szerző maga említ meg a harmadik kötet előszavában: az, hogy az itt tárgyalt időszak minisztertanácsi jegyzőkönyveinek — a két kötet szinte egyetlen forrásbázisának — egy része a második világháborúban elpusztult, s az, hogy a miniszteri konferenciákon minduntalan felmerülő» és a szerző által hosszasan tárgyalt reformtervek, amennyiben sem a Magyarországgal való kiegyezés, sem a birodalom többi részének alkotmányos kormányzata iránti igényeket nem elégítették ki, csak ritkán valósultak meg, s akkor sem bírtak nagyobb jelentőséggel. Addig, amíg a minisztertanácsi jegyzőkönyvek publikációja 1867-ig nem áll teljesen rendelkezésre, Walter műve így is nélkülözhetetlen segítséget nyújt a kor osztrák kormányzattörténete és politikai története kutatásához. Bár e forrásanyagból a korábbi szakirodalom már bőven merített, s így Walter két utolsó kötete eddigi ismeretanyagunkat viszonylag kevés lényeges új tényanyaggal gyarapítja, az egyes kormányintézkedéseket megelőző tárgyalások részletes bemutatásával azok motivációját, létrejöttük körülményeit sok esetben világosabbá teszi. A minuciózus, apró vonások tömkelegéből adódó összkép, amely Walter könyvének lapjairól elénk rajzolódik, ha nem is alkalmas újszerű sommás ítéletek levonására, számos részletet pontosabban láttat. S a sok apró adalék egymást erősítő összhatása az eddiginél erőteljesebben és meggyőzőbben mutatja Ferenc József hosszú évekig tartó, makacs elszántságát, amellyel minden ,hatalmának korlátozására irányuló törekvést visszautasított. Figyelemre méltók a tanulmánykötetnek azok a részei is, amelyekben a szerző a nagybirtokosoknak a közigazgatásban juttatandó nagyobb szerepére irányuló tárgyalásokat ismerteti. Sikerültnek mondható Ferenc József belső fejlődésének, ha úgy tetszik, következet-