Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.

A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 41 E nem kis terjedelmű iratanyag hozzáférhetőségét vajmi kevés segédlet biztosította. Az egész iratanyaghoz egy betűrendes kartoték szolgált, mely csupán a levéltárak, gyűjtemények címét, évkorét, raktári egységeik sorszámát tüntette fel. A családi letétekről vezetett letéti napló az átvett iratanyag átadójának nevét, az átvett iratanyagot pedig évszázadonkint csoportosítva, darabszám szerint tüntette fel, megkülönböztetve az eredeti iratokat és a másolatokat, ezenfelül külön tüntették fel a genealógiák, kéziratok, rajzok és térképek, nyomtatványok, végül a lajstromok darabszámát. Minthogy a „lajstrom"-on az iratanyaggal átvett bármely iratjegyzéket értették, az adat nem jelentette, hogy a családi fondnak használható elenchusa lett volna. A növedéki naplók 1882-től minden egyes gyarapodási tételnél feltüntették a darabszámot, míg azonban kezdetben csupán azt tüntették fel, hogy melyik évből, hány darab iratot foglal az magában, 1898-tól minden egyes iratnál feltüntették az irat keltét és a kibocsátó (kiállító) nevét, s csak a jelentéktelenebb, összefüggő iratanyagnál (számlák, nyugták stb.) szorítkoztak az évkörre és a darabszámra. Minthogy nagyobb tételeknél a szaporulattal egy időben ezt a darabjegyzéket nem tudták elkészíteni, e jegyzékeket az évi gyarapodások lezárása után fűzték be a növedéki naplóba. Sajnálatosan azonban ezeknek a jegyzékeknek elkészítése sok esetben — főként a húszas-harmincas években — elmaradt s így egy-egy megőrzésbe vagy tulajdonba került nagyobb irategység évkoréról és terjedelméről semmiféle adatunk nincs. Meg kell jegyeznünk, hogy az iratanyag terjedelme 1934 után még az Országos Levéltár ügyiratai alapján sem mindenkor lehetséges, hiszen a „2 láda", „7 csomag" s hasonló meghatározásoknál az iratanyag terjedelmét a ládák befogadóképessége, a csomag nagysága határozhatná meg, erre vonatkozólag azonban az ügyiratokban nincs utalás. A felköltözéskor egyébként Czobor Alfréd egy olyan jegyzéket készített, amely a raktári egységek sorszámrendjében ad képet az iratanyagról. Minden egyes raktári egységnél feltüntette a fond címét és a raktári egységben foglalt iratok évkorét, ill. első és utolsó levéltári jelzetét. Amennyiben a raktári egység „fiók" volt, ezt a tényt az évkor után jegyezte be. Készített ezenfelül egy olyan jegyzéket is, amely súlypontilag az iratanyag csomók és fiókok szerinti tagolódását tünteti fel.

42a Kevés volt az a családi levéltár, amelyet használható lajstromok segítségével lehetett kutatni, így a Bethlen, Bezerédj, Csáky, Magyary-Kossa családok levéltárainak egy részéhez, azután a Madách, Rötth és Hiemer családok irataihoz állottak rendelkezésre elenchusok. A Rákóczi-Asprem ont család 1956-ban elpusztult iratanyagának, nemkülönben a Thaly család missilisanyagának voltak jegyzékei, ill. lajstromai, azonban a használható segédletek teljes megbízható jegyzéke nem áll rendelkezésünkre. Cédulakatalógus a gyűjteményjellegű iratanyaghoz volt, így Kossuth Lajos torinói hagyatékának ma „időrendi"-nek nevezett részéhez, a céhiratok egy részéhez, a városi és kamarai iratokhoz, a címereslevelekhez, az 1848/49-es nyomtatványokhoz pedig háromféle is: időrendi, növedéki naplószám és vezérszavak szerinti. Túlzott azonban az a felfogás, amely szerint a Múzeumi Levéltár anyaga teljes egészében ismeretlen volt a kutatók előtt. Ugyanis számtalan olyan családi levéltár anyagát ismertették a Magyar Történelmi Társulat működésének első évtizedeiben tartott vidéki vándorgyűlések alkalmával kiküldött bizottságok — amelyek a vándorgyűlés helyének környékén levő kastélyokban, udvarházakban őrzött iratanyagot OL P szekció dossziéja.