Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.
36 Bakács István képek, pecsétek kigyűjtése megkezdődött. 15 Ezekben az évtizedekben történt meg a városi- és kamarai iratok, valamint a személyek szerinti iratok csoportjainak kialakítása, majd Schönherr Gyula idejében — 1894 után — következett az 1848/49-es és az emigrációs gyűjtemény felállítása, nemkülönben a genealógiák, elenchusok, gyászjelentések és a török nyelvű iratok kiválogatása. 16 Schönherr ezt a munkát — amely egyébként 1934-ig sem fejeződött be — úgy jellemezte, hogy „olyan csoportok létesíttessenek, melyek a nemzeti állam és társadalom különböző szervei működésének menetét egyes időszakok szerint a történelmi emlékek összefüggő sorozatában mutassák be". 17 A Nemzeti Múzeum rendeltetésének és célkitűzéseinek megfelelően állandóan ajándékképpen átvett vagy vásárolt iratokat, s azokat — nem vizsgálván, hogy homogén vagy heterogén eredetűek-e — évenkint egy-egy borítólapba (palliumba) helyezték, amelyre ráírták az eladó vagy átadó nevét 18 , illetőleg később a növedéki naplószámot, s elhelyezték a nagy időrendi gyűjteménybe, kivéve azokat az eseteket, amikor az átvett iratanyag, vagy annak egy része már egy korábban kialakított csoportba (pl. gyászjelentés, emigrációs irat) volt besorolható. A családok által letétként átadott iratanyagot — 1909-ben már 113-ra emelkedett a családi letétek száma — letéteményezéseknél előírt feltételeknek megfelelően együtt tartották ugyan, 19 ám ha a fond az átvételkor a család által korábban kialakított s az átadott lajstromoknak megfelelő rendben nem volt, akkor csupán évrendezték s az egy-egy évből származó iratok ebben az esetben is egy-egy palliumba kerültek. Minden egyes iratot, valamint a palliumot a család tulajdonbélyegzőjével látták el: 20 a felbomlott rend visszaállítására nincsen adatunk. Meg kell jegyeznünk, hogy az évrendezést nagyon mechanikusan fogták fel, így a másolatokat a másolat kiállításának éve alatt helyezték el, a pertesteket és mellékleteiket különválasztották, sok volt a téves keletmeghatározás stb. így tehát nagyon kevés volt az a családi fond, amelyet a család által kialakított rendben segédletekkel lehetett használni (amire még az alábbiakban visszatérünk). Minthogy a családi fondók többsége, rendezetlen, szabad mondani, ömlesztett állapotban került a Múzeumi Levéltár őrizetébe, a „feldolgozás" alatt voltaképpen az említett palliumokba való helyezést és a lepecsételést értették s csupán az 1930-as évek elejéről van adatunk arra, hogy minden egyes iratot külön palliumba helyeztek s magára a palliumra az irat rövid tartalmi kivonatát rávezették. 21 A Brüsszelben 1910-ben tartott nemzetközi levéltári és könyvtári kongresszus magáévá tette a levéltárak gyakorlatában mind általánosabbá váló proveniencia elvet — vagyis, hogy egy család, intézmény, stb. iratai önállóan, más család, intéz15 Uo. 67.1. 16 Uo. 68.1. 17 A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene... 58.1. 18 így 1882 előtt: „Nagy István", „Szakmunkák pénztárából" „Illésházy" stb. megjelöléseket. 19 Sulica i. m. 56. 1. 20 Bakácsi. m. 311. 1. 21 Sulica Szilárd: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya az 1931—1933 évben. Budapest 1935. 25. 1. — így a Mérey család 1931-ben átvett levéltárában különválasztották az Acta Diaetalia-t, a családtagokra vonatkozó feljegyzéseket, Somogy megye levéltárából származó iratjegyzékeket, a másolatokat és az eberswaldi Siegler családra vonatkozó iratokat az évrendezett iratoktól, s minden palliumon a benne elhelyezett irat kivonata olvasható. Bakács I.—Dávid L.: A Magyar Országos Levéltár P szekció Kisebb családi és személyi fond ok II. kötet. Budapest 1969. 107. 1.
