Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.

340 Fallenbüchl Zoltán v Kossiba Ferenc gyakornokot és másokat, magyarokat, németeket, szlávokat, nemes és polgári származásúakat — szinte azt mondhatnánk: a Kamara tisztviselőkarának minden rétegéből „minden rendű és rangú" embert — és, ami még többet mond, a többi előfizetők közt is vannak, akik ugyanazokat a családneveket viselik, mint a Kamara némely hivatalnokai: Olts Konrád, Grabacsay Pál, Stermenszky András és Locatelli Péter városi tanácsosok, Lovak Ignác postatisztviselő, Nestorovics Uros tanfelügyelő, Oeffner Antal városi hivatalnok — ami nemcsak a Kamara tisztviselőinek összefonódását mutatja a lakosság többi rétegeivel; hanem azt is, hogy a könyv iránti érdeklődés nemcsak a Kamara alkalmazottai közt szorgalmazott toborzótevékenység műve: kiterjedt ez az érdeklődés a város egész szellemi elitjére — melynek a Kamara tisztviselőkara nem elhanyagolható tényezője és alkotórésze. A kamarai tisztviselői állás értéke egyébként az 1830-as évektől kezdődően ismét emelkedik. A differenciáció növekszik. Már rég nem járulnok a legalsóbb tisztviselői állás, sőt az 1810-es években szervezett gyakornoki állások betöltői is már némi biztonságot éreznek maguk mögött, bár a lemorzsolódás, kivált egyes években, nagy és egyesek sokszor évtizedekre megrekednek egy kisebb rangosztályban míg szerencsésebb társaik már néhány év alatt előlépnek: de ezek kivételek. A hierarchia alján a napidíjasok állnak. Az írnoki vagy a számtiszti állás már ismétkomoly rang: okleveles ügyvédek, tiszteletbeli táblabírák töltik be egyre nagyobb számban ezeket az állásokat — vagy talán inkább a megye, melyből származtak, választja meg őket tiszteletbeli táblabírájává, ha egyszer ilyen fontos országos hivatalnál vannak állásban. A megyék neveiből melyek címet adnak nekik, látható, hogy egyre inkább az egész ország területéről rekrutálódnak a Kamara hivatalnokai, bár a budaiak és a régi tisztviselőcsaládok leszármazottai még most is sűrűbben fordulnak elő a schematismusok névsorában. Igaz, a német tisztviselők a Kamara birtokügyei miatt olykor belenyúlnak a megyei ügyekbe is, ami heves ellenkezést vált ki; az országgyűléseken 1825 után nemegyszer tárgyalják is ezeket a kérdéseket.

36 Másrészt viszont ha a Kamara hivatalosan sokszor ellentétesen cselekszik a magyar nemzeti üggyel, az egyes emberek, a tisztviselők, kivált magánszemélyekként, távolról sem azonosíthatók ezekkel az aulikus tendenciákkal, sőt gyakran azokkal éppenséggel szembeszegülnek. A tisztviselők közül nagyon sok válik a magyar nemzeti eszme és haladást sürgető törekvések hívévé. Hogy ez mennyire így van, a nevek megváltoztatása és ortográfia-módosulása is mutatja. Bár a tendencióval máf korábban, II. József idején is lehetett találkozni, ez a folyamat most felerősödik és gyorsul. így lesz aránylag hamar a Priesterbergerből Paphegyi, a Grünschneckből Csigaházy, Liebenbergből Szerelemhegyi, Vohlmanból Jámborffy, Oeffnerből Nyilvay, Nosedából Egyény; és még más számos ilyen név-lefordítás észlelhető. De akik nem is válnak meg családnevüktől legtöbbször a magyar ortográfiához igazodnak: a W az egyszerű V-nek ad helyet, holott ez a német helyesírásban más hangot jelöl; a nevek végére olykor y kerül — akár odaülik akár nem. A Kamara hivatalaiban az 1820-as évtől kezdve határozott és erős magyarosodasi tendencia észlelhető, mely az évek múlásával egyre erősödik.

37 Összefügg ez bizo38 SZEKFŰ GYULA: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1830—1848. Bp. 1926. 86. 1. 37 KOSA JÁNOS: Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig (Bp. 1937) c. művében (47. 1.) ezt a magyar hivatalnokok beáramlásával magyarázta. A schematizmusok névanyagát vizsgálva azonban elsősorban nem ez tűnik ki: elsősorban, már korábban a nem magyar etnikumú (német, szláv