Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.

A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig 1780—1848 331 futásnak. Egyrészük néhány év után elhagyja a szolgálatot, de mások hosszú évekre eljegyzik magukat az állami szolgálattal, s vannak, akik egész hivatalnokdinasztiák törzsatyái lesznek: a Grobettiek és a Locatelliek szinte a szabadságharcig mindig megtalálhatók a Kamara személyzetének névsorában: míg a Gilligek a Helytartótanácsnál szolgálnak nemzedékeken keresztül.

7 A dikasztériumokhoz pályázó ifjúság egy része régebbi értelmiségi hivatali keresőfoglalkozást űző apáktól származik: de feltűnő jelenség az iparos, s különösen a kereskedőréteg — éppen a jobb jövedelmű iparos és kereskedőréteg — fiainak a királyi hivatalhoz való áramlása. E jelenség oka azonban már nem a királyi szolgálat még erősen élő tekintélyének folyománya csupán, hanem ekkor bizonyos fokig a hazai kereskedőréteg válságának jele is.

8 Az ifjúság a kereskedelmi pályán már nem lát nagy lehetőségeket maga előtt s öröklött tőkéjét kockázatos vállalkozás helyett arra fordítja, hogy belőle szerény fizetését megpótolva, eddigi társadalmi szintjét tartani igyekezzék, míg hivatalával bizonyos bázist teremt családjának. Ezáltal a királyi szolgálat biztosítja magának már régebben is tekintélyes társadalmi szerepet játszó polgári családok támogatását viszont a prominens családok a királyi szolgálat vélt rangjával kárpótolják magukat annak a reális gazdasági szerepnek eltűnéséért, melyet a kereskedelmi és ipari vállalkozás feladásával idéztek elő. Kényszerhelyzet ez a fejlődés reális feltételeitől megfosztott kereskedő és iparosréteg tagjai részéről, de utóbb mégis örömest vállalják a hivatalnoki pályára való átlépést, hiszen II. József halála utáni korszakban a nemesség fokozódó társadalmi szerepe rávezeti őket arra, hogy királyi hivatalban sokkal könnyebben megszerezhetik ők is a magyar nemességet, s ezzel együtt a jogot az ország ügyeibe való beleszólásra, mintha megmaradnak atyáik gazdasági pályáján. Emellett fizetésük vetekszik a kereskedők előtt is tekintélynek számító városi hivatalnokok dotációjával. A kicserélődés jelensége az 1791. április 20-án hivatalosan visszaállított Magyar Kamara

9 tisztviselőkarában határozottan polgári irányban ment végbe.. Míg a Helytartótanács a szétválasztás után is nemesi hivatal jellegét viselte magán, a Kamara polgári jellege a személyzet tekintetében erősebben kifejezésre jutott, mint előbb. Ha a tanácsosoktól és titkároktól megkövetelt nemesi jogállás nem is volt vita tárgya, a kisebb állásokban már Mária Terézia uralkodásának vége felé erősen meggyarapodott a polgári s általában nem-nemesi hivatalnokok, különösen kishivatalnokok száma. A régi kamarai hivatalnokdinasztiák: a Pongráczok, Kallóczyak, Hávorok, Nyisnyánszkyak fokozatosan eltűnnek a tisztviselőkarból, helyettük legnagyobbrészt német nevű és nyelvű, polgári eredetű családokból kerül ki az új hivatali „törzsgárda". A legerősebben német és polgári a számvevőség, még viszonylag legmagyarabb a nemesi-nemzeti szempontból kulcsfontosságú levéltár, melyen Grassalkovics kamaraelnök, míg élt, egyre rajta tartotta a szemét s így itt a magyar nemesi elem annyira megerősödött, hogy e hivatali részleg nemzeti-rendi jellegét mindvégig meg tudta őrizni. De általában a Kamara személyzete — a felső állásokat leszámítva — a német nyelvű polgárság fiaival töltődik fel, mely a maga részéről 7 EMBER i. ra. 249, 253—255, 259—260, 266. 1., továbbá Budapesti Fővárosi Levéltár, Buda város levéltára, Testamenta a. a. I. 1416 (Locatelli), Il/a—113 (Prietto), I. 2065 (Persa), valamint Buda Vár, Víziváros Országút és Krisztinaváros rom. kat. plébániahivatalai anyakönyvei az 1770— 1790-es évkorokból. 8 DOMANOVSZKY SÁNDOR: József nádor élete. I. k 1. rész. (Bp. 1944) 324—329.1. (A magyar kereskedőréteg pusztulására vonatkozólag) 9 EMBER i. m. 115. 1.