Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.

328 Fallenbüchl Zoltán tanácsos már 1780-ban Bécsbe távozott;

2 Leopold von Viemer fogalmazó két évvel később követte a példát. A túlnyomó többség azonban ekkor már magyar honos. Szűkebb hazájuk Pozsony és környéke, ha az ország különböző részeiből származtak is ide, itt élnek ^már évek óta, családi és baráti kapcsolataik jórészt ide fűzik őket. Pozsony előnye äz is, hogy közel yan a világvárosias szintű Bécshez, ahova olykor szívesen el-elmennek vagy elmennének mindnyájan. De maga Pozsony is régi kultúrájú, vonzó város, ahol jól érzik magukat. Az 1783. november 28-i rendelet, mely a kormányszékeknek az ország közepére való irányítását írta elő, minden kamarai tisztviselőt elevenébe talált. Arról volt szó, hogy szokott lakóhelyüket el kell hagyniok, ezt csak az enyhítette némileg, hogy a rokoni-baráti kör szintén közhivatali tagjai is, valamint a családok velük költözhettek. Néhány tisztviselőt mint Stettner Gábor titkárt, régi budai közhivatalnok család sarját leszámítva, a Kamara tisztviselői az ország történelmi, de ténylegesen most mégis új fővárosában nem rendelkeztek semmiféle kapcsolattal, semmiféle gyökérrel. II. Józsefet aligha csak közlekedésföldrajzi megfontolások vezették az új székhely megválasztásában. Egyéniségét ismerve aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk: e lépéssel egyszersmind talán szándékában volt az is, hogy tisztviselőit kiragadja az országgyűlések hagyományait őrző, nemesi falvaktól környezett Pozsony alkotmányos légköréből, ahol a tisztviselők közül nagyon soknak erős családi kapcsolatai voltak a partikuláris érdekektől áthatott nemesi népességgel; így ki akarta vonni a dikasztériumok tisztviselőit a közhangulat hatása alól is. Buda lakossága jellegtelen, szőlőműves kispolgárságból áll, a kereskedőcsaládok, a városi patríciátus főeleme, éppúgy, mint ezek, viszonylag új bevándorló, német és részben olasz eredetű; a magyar nemesek száma kicsi. A környéket kamarai birtokok és újonnan, a dinasztia kegyéből felemelkedett családok új telepítésű birtokai dominálják: a tisztviselőségnek már régtől nagy a tekintélye a városban. A királyi hivatalok tehát a feltétlen engedelmesség légkörében kezdhetik meg munkájukat a városban, melynek számára a hivatalok idehelyezése hatalmas nyereséget jelent. Az uralkodó szempontjából e jól átgondolt lépés lényegesen kevésbé lehetett népszerű a hivatalnokság körében. Sokan megváltak állásuktól és nyugdíjba mentek vagy más alkalmazást kerestek, hogy ne kelljen otthonukat elhagyniuk: a többség, kényszerhelyzetben, alkalmazkodott és hozzákezdett a költözési előkészülethez. 1784 őszi hónapjaiban történt meg a Helytartótanács és a Kamara áttelepülése.

3 A Várplébánia anyakönyvében az első erre vonatkozó bejegyzés augusztus 27-én Rudnyánszky Farkas kamarai tanácsos már itt született gyermekének keresztelése, s nemsokára, szeptember 17-én már halottja is van a Kamara hivatalnoksága nagy családjának. Ennyi ember elhelyezése nem ment probléma nélkül. Házvásárlásra a dolog természeténél fogva csak kevesen gondolhattak: legtöbbjüket polgári házaknál bérlőként kellett elhelyezni. A Kamarának magának elég gondot okozott a hivatali helyiség berendezése, melyet az egykori jezsuita kollégium majd papnevelde épületében jelöltek ki számára. Az épületkérdés azonban még tíz évvel az áttelepítés 2 Uo. Fons 2. pos. 7. alatt. 3 NAGY ISTVÁN: II. József reformjai Budán. Tanulmányok Budapest Múltjából. XV. k. Bp. 1963. 367.1.