Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára, 1607–1608 / 265–325. o.

270 Benda Kálmán s gyakran nem tudtam megállapítani, hogy hordozójuk csak a címet viselte-e, vagy ténylegesen is betöltötte hivatalát. A zavart még fokozza, hogy egyházfők és káptalanok, sőt szerzetesrendek is, székhelyükről eltávozva, állandó jelleggel „idegenben" (pl. az egri és a pannonhalmi főapát Pozsonyban, az esztergomi székesfőkáptalan Nagyszombatban stb.) tartózkodtak, egyesek pedig valóban idegenbe költöztek, elhagyva az ország területét (így pl. a sopronbánfalvi pálosok Bécsújhelyre), ami a tiszti címtárba való fölvétel jogosultságát is már-már kétségessé teszi. Problémát jelentett a plébánosok, a protestáns prédikátorok elhelyezése a tiszti címtárban. Az egyházi szervezet egységes bemutatása azt kívánta volna, hogy egyházuknál kerüljenek féltüntetésre, viszont gyakorlati szempontok amellett szóltak, hogy a városoknál soroljam fel Őket. A protestáns prédikátorokat egyébként sem az egyházi főhatóság nevezte ki, hanem a patrónus (földesúr, vagy a város mint kegyúr) választotta, marasztotta, s a plébánosok működése is legalább annyira része a városi vagy falusi település történetének, mint az egyetemes egyházénak. Amit egyébként a világi közigazgatás ezidőbeli kivételes, átmeneti állapotáról mondottam, érvényes egyházi vonatkozásban is. A bécsi békével és az 1608-as országgyűlés törvényeivel a magyarországi protestantizmus hatalma csúcspontjára érkezett el, a katolikus egyházi gépezet megbénult, sot mintha megszűnt volna. Feléledése azonban már néhány hónappal az országgyűlés berekesztése után megindult, s az 1609-es tiszti címtár összeállításánál ez már érzékelhető lett volna. Egy sor szabad királyi és mezővárosba, ahonnan 1604 után elűzték a plébánost vagy a szerzeteseket, 1609-ben újra visszaviszik őket, van ahonnan a prédikátoroknak távozniok kell. A protestáns egyházaknál változik az egyházi igazgatás szervezete, és változik főleg az egyházmegyék határa és elnevezése. Hogy csak egy példát említsek: 1607—1608-ban a lutheránus egyházban még nem érvényesül az episcopális rendszer, nincsenek püspökök; — az első lutheránus superintendentia megalakulására 1609-ben kerül sor. 5. Megyék — városok. Viszonylag kevesebb kérdést tett fel a törvényhatósági közigazgatás rendszerezése. Teljesen meglepetésszerű volt ugyan, hogy a megyei önkormányzat működése szinte megyénként különbözött, de ez a tiszti címtárban nem tükröződik; így az, hogy van ahol évenként újraválasztják a tisztikart (nemegyszer persze csak megújítják a régi megbízatását), van ahol erre évekig nem kerül sor; vagy az, hogy egyik megyében a főispán jelöltjei közül választanak, a másikban a nemesség maga kandidál. Az viszont már a tiszti címtárból is kitűnik, hogy van ahol két alispán működik, van ahol csak egy, s hogy vannak megyék, amelyek kettenhárman együtt közös rlótáriust tartanak, s az országgyűlésre is közös követséget küldenek. Míg az alispán és a főjegyző neve szinte minden megyénél előkerült, a szolgabírák névsora már erősen hézagos. Annak megállapítása pedig, hogy közülük ki, melyik járás élén állt, lehetetlen volt; ezt a bírósági iratok sem tüntetik fel, s gyakran még a választást rögzítő megyei jegyzőkönyvek sem tisztázzák. A városoknál a legnagyobb problémát a szelekció jelentette: annak eldöntése, hogy melyiket vegyem fel, melyiket ne. A szabad királyi városok mindegyikét felvettem a tiszti címtárba, s arra törekedtem, hogy a jelentősebb mezővárosok adatai is bekerüljenek. Itt azonban már nagy nehézségekkel találkoztam: egy sor mezővárosra semmilyen adatot nem találtam. Volt, ahol még a földesurat sem tudtam megállapítani. Ebben a vonatkozásban a tiszti címtár valóban tükrözi azt a mélységet, ameddig a kutatás még lehatolhat. Mivel annak, hogy puszta városneveket közöl-