Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 251 szilágysági részeken emelkedett ki, s átnyúlt Erdély felé is; bukása után Zápolyai Kolozsvárott végeztette ki. A „koronatanú", Szerémi szerint Békés—Gyula tájékán csatlakozott Dózsához. Minden további körülmény és okleveles adat e kereteket tölti ki és segít kronológiailag elrendezni az eseményeket. Az a feltűnő körülmény, hogy Lőrinc pap igen jelentős létszámú, több mint 2000 főnyi sereggel jelent meg Dózsa főseregénél, már eleve valószínűtlenné teszi, hogy itt egyszerűen egy plébános vezette volna mezővárosa csapatát a keresztesekhez. Az a másik körülmény, hogy a csatlakozás Békés—Gyula vidékén következett be, földrajzilag valószínűtlenné teszi, hogy (Istvánffy még alább érintendő utalása alapján) egy ceglédi papra gondoljunk. Miért csatlakozott volna itt egy ceglédi csapat, ha Dózsa már jó egy héttel előbb, Pest alól Tiszavarsány felé haladtában szükségképpen áthaladt Cegléd környékén? Dózsa főserege május 24—25 körül táborozott Békés—Gyula környékén.

123 Nos, mintegy egy-két napi járóföldre innen, Váradtól két mérföldnyire zajlott le május 22-én (esetleg már május 15-én) a parasztháború első ütközete, egy ezer főnyi nemesi had veresége.

124 Nem e Várad-vidéki győztes parasztsereget vezette Lőrinc pap Dózsához? E ponton igen lényeges a nem sokkal 1514 után keletkezett Vitae fratrum Paulinorum kétségtelen hitelű vallomása, miszerint a Várad szomszédságában fekvő Kápolna pálos kolostorában élt egy Lőrinc nevű pálos barát, akit névrokona, Lőrinc pap, a keresztesek vezére (Laurentius presbiter, dux cruciferomm) „propter illius probttatem szokott volt meglátogatni a kápolna. kolostorban".

125 E „látogatások" és a mögöttük joggal sejthető kontemplációk (mert Kardos Ti okkal mutat rá a probitas hátterében a pálos devotiós-misztikus irányzatra) azonban nem férnek bele Lőrinc pap 1514. június—augusztusi viharos és mozgalmas tevékenységébe e tájékon, maga a pálos krónika sem állítja, hogy a két Lőrinc a parasztháború idején cserélt eszmét. Az adat kétségkívül 1514 előttre vonatkozik. Amiből viszont következik, hogy Lőrinc pap maga is Váradkörnyéki, sőt esetleg váradi ember volt.

126 Ez a körülmény pedig nagy mértékben valószínűsíti, hogy csakugyan a Várad mellett győztes kereszteshad élén csatlakozott Lőrinc pap Dózsa főseregéhez, járult hozzá annak forradalmasításához, vonult le vele együtt a Maros-vidékre és játszotta itt — Nagylak és Lippa közt — azt a szerepet, ami a hagyományban fennmaradt. Lőrinc pap* bihari hadjárata aztán június első hetének vége felé kezdődött, egyik hadmozdulataként annak a többirányú stratégiának, amellyel Dózsa György a felkelést összehangolt és tervszerű hadmozgások révén országos parasztháborúvá fejlesztette ki.

127 Mindezzel (s egyáltalán valamennyi korábbi forrással) szemben Istvánffy Miklós az 1590-es évek végén

128 Lőrinc pap szerepéről egészen különös dolgokat vél tudni. Jelen van Dózsa mellett már a pesti táborban, ott tartja lázító beszédeit, majd Dózsa egy sereg élén Bácsba (!) küldi. Ezt követően Istvánffy is megemlékezik — Tubero és Iovius nyomán — a Várad körüli harcokról és a Zólyomiak esetéről, ám innen kihagyja Lőrinc pap nevét Ezzel szemben szerinte a „Kőrös és Maros folyók közti táborban" egyszerre csak megint ott terem Lőrinc pap, mert „azokban a napokban visszajött Bács megyéből". Később részt vesz Temesvár ostromában, sőt az egyik szárnyat vezeti, majd Dózsa veresége után „a Duna és Bács felé menekül", majd „Kalocsa vidékén" csatlakozik Nagy Antal keresztes hadnagyhoz, együtt küzdenek Apáti közelében, végül Bánffy Jakab győzi le őket. Nagy Antalt Budára hurcolják és kivégzik, Lőrinc pap sorsa azonban, „minthogy többé senki sem látta, bizonytalan", „senki sem tudhatja, hol, s milyen halálnemmel végezte életét..." Nem csupán arról van szó, hogy ennek az elbeszélésnek miden mozzanata eltér a többi forrás vallomásaitól, sőt szembenáll azokkal, hanem a tévedések és zavarok, a hagyomány összekeveredésének pontjai is mindenütt kitapinthatók. (Ehhez képest valóban különös, hogy történeti iro123 Gyula vidékéről indult a támadás a Maros irányában (Szerémi, 61.), s az apátfalvi vereség egy-két nappal a nagylaki győzelem (május 28.) előtt, május 26—27-én következett be. Márki kronológiai megállapításai (i. m. 214--215, 222.) e téren helyesek. 124 Vö. 94. jz. 125 E fontos forráshelyre és hátterére Kardos T. hívta fel a figyelmet: MTA II. Oszt. Közi. 5 (1954), 167—168.: „Fráter Laurentius sanctus vir, quem Laurentius presbiter, dux cruciferorum propter illius probitatem visitare consueverat in claustro de Kápolna..." 126 E következtetést már kimondta Fekete Nagy A.; nyomában Barta G. i. m. (11. jz.), 112—113." 127 A bihari hadjárat kezdeteinek részleteire Barta G. i. m. 110—114. Az 1514. június első hetében kibontakozó hadműveletek irányaira és összefüggéseire Szűcs i. m. (17. jz.), 28.128 Istvánffy Erdélyből 1598 novemberében hazatérve, 1599-ben kezdett hozzá műve megírásához; 1600 novemberére már a parasztháborút is magába foglaló első részlettel kész volt. L. legújabban (a kérdés korábbi irodalmával) Ben da K., Istvánffy Miklós levele 1605-ből. Irodalomtörténeti Közlemények 71 (1967), 187—190. é