Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
246 Szűcs Jenő címen, amelynek keltezése bizonytalan (már feltehetően az alább tárgyalandó augusztus 15-i rendkívüli ferences gyűlés után kelt, s az 1515. évi helytartói káptalan előkészületei sorába tartozik), s amelyben az áll: miképpen kell letartóztatni és börtönbe vetni a rend minden aposztatáját (apoÈtatam nostre religionis), a vizsgálat után az apostasia miképpen jelentendő a helytartónak — „hogy ne engedjék az ilyet többé szerte kószálni és rosszat rosszra halmozni". 102 Mielőtt azonban követjük e szálon a ferences rendtartomány belső életét, térjünk vissza az érlelődő parasztháború fentebb körvonalazott regionális vonatkozásaihoz. Kódexünkben fennmaradt, mint a biztost kinevező helytartói rendelet (institutio commissarü) egyik mintadarabja egy datálailan irat másolata. E rendelettel a helytartó közelebbről két Őrkerületbe, éspedig a jenői és a pataki custodiába nevez ki biztost azzal a megbízással, hogy mindkét őrkerületet alaposan vizsgálja meg, ami dicséretre méltót talál, azt dicsérje meg és buzdítsa a barátokat a folytatásra, ami azonban a szerzetesi életet „meggyalázza és befeketíti" (s amit tulajdonképpen neki, a helytartónak kellene személyesen „kiszakítani, lerombolni és kiirtani"), mindazt a biztos feladata „közülük kinyesni és a bűnösöket méltó fegyelmezésnek alávetni", éspedig olyan teljes jogkörrel, hogy minden felmerülő ügyet a tekintélyes barátok tanácsával élve „eldönthet és a bűnösöket a legvégső büntetéssel sújthatja". 103 E rendelet keletkezésének ideje nagyjából körvonalazható, mert a benne rejlő időmeghatározó utalások és azonos formulák genetikusan összekapcsolják két másik irattal, amelyek közül az egyik kétségtelenül 1514. május 3 után (de még május folyamán), a másik pedig valamikor a parasztháború időtartama alatt, a veruferorum truculenta rabies idején, május második és augusztus első fele közt keletkezett. 104 Önmagában ez a verufer megjelölés is érdekes, s egyedülálló. Eredete nyilván az, fricuit, bellum superis indicit et audet, / Que volet, et nuliuni scelus intentare veretur"; II, 85—87: (mondhatok olyan beszédet) „quae iuvenis suggesto stantibus alto / Bardocucullatis caput olim a fratribus hausi". Egyébként e „beszéd" irodalmi forrásaira Császár Z. i. m. (81. jz.), 15—17. A Stauromachia sajátságos forrás (értékét a történeti irodalom hajlamos túlbecsülni) : általában az események lefolyására, összefüggéseire nézve teljesen használhatatlan, megbízhatatlan, de egy-egy motívuma, betéte (a szövegkontextustól és tartalmi összefüggéseitől eltekintve) hiteles emléken, benyomáson alapul. Taurinus reálisabb megítélésére vö. V. Kovács S., A Dózsa-háború humanista eposza. Irodalomtörténeti Közlemények 63 (1959), 451—473. 102 Formularium f. 72; lásd Függelék, 5. sz. — A feljegyzés egy összefüggő iratcsoportba ékelődik (f. 67 v—76 v), amelynek valamennyi darabja az 1514. augusztus 14-i gyűlés (f. 76 v) után keletkezett, s az egész rendtartomány vizitációjával kapcsolatos iratokat tartalmazza. A közvetlenül megelőző lapon (f. 71 v) egy irat kezdete 1514-ből („sequenti anno scilicet 1515..."), amelynek teljes szövege a. figura W utalása alapján alább (f. 110—111) következik: vizitációs utasítás 1514-ből. юз Formularium f. 14 v—16v; lásd Függelék, 4. sz. 104 A datálás szempontjai : a helytartó neve, fráter В csak hozzávetőleges támpont, mert bár az 7V-en kívüli siglák mindig reális név kezdőbetűi, s a magában álló В a kódexben mindig Dézsi Balázst jelöli, elvileg szóba kerülhetne Nyári Balázs (1501—1505) is. Az oklevél hosszú, 15 sornyi arengája („Quamuis ex sacre nostre régule serie...) a személyes megjelenés elmaradását mentegető motívumokhoz átvezető fordulatig, egy-két szó eltérésétől eltekintve azonos egy másik iratéval^ amely Brevis exhortacio címet viseli (f. 45 v—46 v), s amelyben az akadályozó tényezők felsorolásában a veruferorum truculenta rabies megnevezése (1. még alább) ez utóbbit kétségtelenül 1514. május—augusztus közé datálja. (E jellegzetes arenga sehol másutt nem szerepel a kódexben.) A két irat időbeli összefüggését bizonyítja továbbá, hogy a személyes megjelenés elmaradását mentegető okok közt első helyen a helytartó megbetegedése áll, ami viszont egy harmadik, még közelebbről datálható irat segítségével köthető időponthoz. Dézsi Balázs betegségére és „egyéb akadályokra" hivatkozva nevezte ki az 1514. május 1—3-i visegrádi gyűlés (vö. 65. jz.) után Dereszlényi Albertet az Assisibe június 21-re kitűzött általános káptalanra (f. 63—63 v). A három irat indoklása mind tartalmilag, mind stilárisan egybehangzik :
