Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 241 A körülmények együttesen arra mutatnak, hogy valójában Dózsa már május 9—10 körül megindult főhadával Pest alól (egy 3—5000 főnyi seregrészt a pesti táborban hagyva), s összegyűjtendő a gyülekező kisebb csapatokat, még így is erőltetett menetben haladt a maga tiszántúli kerülőjével eredetileg és egy ideig még csakugyan a török ellen. A főhadban csak Mezőtúr, majd főként Békés és Gyula tájékán érlelődtek meg a felkelés csírái, hogy aztán az apátfalvi vereség (május 26—27) fordítsa át véglegesen a kereszteshadat a nemesség elleni háborúba.

82 Évek és évtizedek múltán aztán az események fokozatosan egybemosódtak, a dramatizálás igénye is megkívánta a tér, idő és cselekmény egységét: így alakult Jci Tuborótól Istvánffyig az a szuggesztió, hogy Dózsa már a pesti táborban mintegy kibontotta a felkelés zászlaját.

83 Amikor Bakócz érsek Esztergomban (s nem a „kormány" Budán) május 15-én az érseki udvarba beérkező panaszok és vádak hatására először felfüggesztette a további keresztestoborzást, szót sem ejtett a pesti táborról, Dózsáról, hanem részletesen elősorolta a tudomására jutott tényeket, miszerint „az ország különböző részein", in diversis regni Hungarie partibus önkényes és hamis keresztprédikátorok toborozzák a népet, kárhozatos „gyűléseket" tartanak, egyáltalán általános lázadás, seditio van készülőfélben. Egyéb korai tudósítások sem ejtenek szót Pestről, ezzel szemben a kezdeteket illetően a „vidéket" emelik ki: in diversis .. .provinciis et partibus (pl. Betinus) kezdődött a felkelés.

84 A lázítók, a „hamis kéresztprédikátorok" közt a korai források összefoglalóan vegyesen emlegetnek világi papokat és szerzeteseket, db az érsek oklevelei különös hangsúllyal emelik ki az „aposztata és kiátkozott" szerzeteseket; egy budai emlékíró is főként szerzetesekre emlékszik, akik számára „a szerzetesség (regula) gyűlöletes és undorító volt".

85 82 Már Bart a G. több forrásszerű meggondolás, főként pedig a menetidő reális kiszámítása alapján május 9—10-re tette Dózsa megindulását Pest alól (11. jz. i. m., 72—73). s hangsúlyozta az apátfalvi-nagylaki fordulat jelentőségét (uo. 80—88.) 83 Nem érdektelen, hogy még Cuspinianus és Bartholinus összefoglalásaiban, amelyek 1515ben keletkeztek, nyoma sincs annak az elképzelésnek, hogy a felkelés még Pest alatt kezdődött volna; igaz, e korai feldolgozók nem is törekedtek valami mesterkélt kronológiai váz felépítésre. Összefoglalásuk (főként Bartholinusé) szerkezete: a zendülés „longe lataque" kitört az országban; a legfőbb vezérek nevei; a főbb csaták. Az „átcsúszás" kezdete Ianus Vitális Panormitanus 1514 vége felé írt összefoglalásában tapintható ki. Az író a Wunderzaichen c. röplap irodalmi parafrázisába mintegy „belecsúsztatta" a ceglédi kiáltvány intitulatiójából elvont, s egy június közepén Budáról írt levél alapján kinyomtatott német röplap révén Európában elterjedt „parasztkirály címsort", miáltal a május végi pesti események és Dózsa június derekán Budára eljutott hadparancsának (az ún. „ceglédi kiáltványnak") e motívumtöredéke egybemosódott. De Ianus Vitális továbbment a kombinációban. Minthogy a német röplapokban az intituláció elején a rejtélyes Melchior Bankwr, Bannser névalak állt (előző a Bayerische Staatsbibliothek 4° H. Eccl. 847c. példány címlapján, utóbbi Uo. Rar. 351, Akad. Könyvtár RM IV. 88.), amely Rómába érve már Moudene torzult, másfelől eljutott Rómába Georgias Siculus neve is, úgy okoskodott, hogy utóbbi „eosdem titulus altero sibi assumpsit", s a sereget „kettéosztottak". Minthogy pedig a kronológia már teljesen fellazult, ez az egész konstrukció az események kezdetére csúszott. — A hasonlóképpen távoli Ragusában élő Tubero később, az 1520-as években ugyancsak megteremtette a maga „dramatizált" cselekményegységét: Dózsa elhatározása, „beszéde", „királlyá" választása már nála is a pesti táborba zsúfolódik össze {Tubero, 331—333.). — Iovius e vonatkozásban Ianus Vitalist használta forrásul, Brutus Tuberót és Ioviust, Istvánffy pedig e három utóbbi alapján szerkesztet.te meg a maga elbeszélését, — egy-egy ponton mindegyik hatásosan továbbfejlesztve a hely, idő és cselekmény egységesítését. (A hagyománytorzulás folyamatát a részleteiben máshol tervezem kifejtem.) 84 Bakócz, máj. 15. (lásd 2. jz.) — Wunderzaichen! 1 (máj. 25.): „Acht man gentzlich, das ir sein bey funffzigtausent in dem gantzen Vngerlandt oder meer, send doch nit all bey eynander". — Az első királyi hadparancsokban (máj. 29., 31., jún.l. stb. lásd Okit.) a formula: „...rustici et populäres in totó hoc fere regno nostro sub nomine cruciate ...insurrexerunt". — Betinus, jún. 15: (közvetlenül a bulla kihirdetésének vázolása után) „Illico rustici et populäres in diversis huius regni provinciis et partibus insurrexerunt, et cruce propria auctoritate insigniti sunt..." MTT 13 (1876), 251. 85 Tierner, máj. 8.: „Es nimpcz nicht nur der gmain man auff [ti. -a keresztet], sunder minich vnd phaffn..." (1. 3. jz.) — Bakócz, máj. 15.: az önkényes keresztprédikátorokról előbb általános4 Levéltári Közlemények II.